Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
552 Adva van te hát egy feladatrendszer, amelynek ellátása bizonyos nagyságú, fegyverzetű hadsereget igényel, ugyanakkor ennek a hadseregnek a megfelelő színvonalú ellátását, fejlesztését biztosító erőforrásokat a társadalom sem most, sem belátható időn belül nem hajlandó , vagy nem képes rendelkezésre bocsátani. Ha tehát feltételezzük, hogy a hadsereg helyesen határozta meg a feladatok ellátásához szükséges erőforrásokat, ellenben amit kapott, az a megfelelő hatékonysággal történő hasznosítás mellett sem elégséges, akkor c sak egy következtetés adódhat: újra kell fogalmazni a feladatokat, ami gyakorlatilag nem jelenthet mást, mint azok csökkentését. Jelenleg azonban a hadsereg egy olyan feladat ellátása céljából és érdekében egzisztál, amelyet - hogy a HM terminológiát haszn áljuk - csak szükségszerűen megfelelő színvonalon tud biztosítani. Ez valami olyasmit jelent, hogy igazából inkább nem, vagy csak ha nagyon muszáj. Ez nem csak azt jelenti, hogy a meglévő erőforrásait az elérendő célhoz viszonyítva csekély hatékonysággal h asználja fel. Súlyosabb ennél, hogy ezek az erőforrások már nem állnak rendelkezésre azon feladatokhoz, amelyek ellátásához még elégségesek lennének. Katonai szakírók fogalmazták meg - idézem : "Az ország védelmét a legrosszabb változatra kell kialakítani , és így a meglévő rendszer egy kisebb erejű agresszió esetén is képes lesz annak elhárítására." Elvileg ez valóban így van, a gyakorlatban azonban minálunk fordítva igaz. A hadsereg ugyan aligha képes ellátni a legrosszabb változat esetén jelentkező felad atokat, de a kisebb erejű, de más jellegű agressziót sem tudja megbízhatóan kezelni, mert a forrásokat elviszi a nagyobb feladatra való reménytelen készülődés. De mi a hadsereg feladata, amely mértékadónak tekinthető, ami meghatározza a hadsereg jellegét, szervezetét, méretét? Ez a feladat első megközelítésben arra a trivialitásra szűkíthető, hogy feleljen meg alaprendeltetésének, ami az Alkotmány szerint az ország fegyveres védelmét jelenti. Nyilvánvalóan ezt az elégséges védelem elvét többféleképpen lehet értelmezni, különösen pedig a gyakorlatban megvalósítani. Hiszen a kérdés, amire válaszolnunk kell: védelem, de mivel szemben és milyen mértékben? A válasz - amint azt említettem - a legnagyobb veszélyeztetettségre épít, a háborús helyzetre, hadi állapotr a, ami - idézem az alapelvekből : "a Magyar Köztársaság területi integritása és szuverenitása ellen idegen hatalom vagy hatalmak fegyveres erőinek közvetlen támadása esetén következik be". Elvileg valóban fennáll az a lehetőség, hogy egy külső államhatalo m politikai akarattól vezérelten, reguláris erőkkel, de hagyományos eszközökkel támadást indít az ország ellen. Ennek valószínűsége nagyobb, mint egy totális termonukleáris háborúé, és elvileg reális eséllyel fel is lehetne készülni rá. Csakhogy egy idegen hatalom által Magyarország ellen indítható háború elvileg valóban meglévő lehetősége csakugyan olyan mértékű valószínűséget jelente, hogy erre, mint worst casere kell a hadsereg feladatainak meghatározását építeni? Sajátos módon, bár a minisztérium sem számol jelenleg ilyen jellegű fenyegetéssel, de a jövőt illetően óva int ennek a veszélynek a negligálásától. S erre talán mégis éppen a mostani jugoszláviai fejleményeket interpretálva, azok idő- és térbeli érvényességét túlhajtva jut arra az álláspontra, hogy a politika adott esetben nem képes az államok közötti háborút a térségben megakadályozni, illetőleg az agresszor gyors megfékezésében nem lehet a nyugati szövetségesek, illetve az európai intézmények tevőleges katonai segítségére számítani. Ez az az alapvetően hibás kiindulópont, amelyből aztán sok minden következik. Megítélésem szerint nincs olyan szomszédunk - természetesen az összemérhető szomszédokról beszélek , amelynek belátható időn belül objektív lehetősége, hangsúlyozom, nem szándéka, objekt ív lehetősége lenne arra, hogy Magyarország ellen, úgymond, totális háborút indítson. Szélsőségesen megfogalmazva: fenntartunk egy százezer fős, egyre rosszabbul felszerelt és egyre gyengébben kiképzett katonákból álló hadsereget, amely formálisan, papíron talán képes ellátni feladatát, a bármely irányból támadó idegen fegyveres erővel felvenni a harcot, védelmezni az ország területét, határait, légterét és fontosabb objektumait. Hiszen adott a 12 dandár, darabra megvan a katonai számvetésekben megállapítot t mennyiségű technika is. Csak éppen a valóságban lenne képtelen
