Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
553 megfelelni feladatának. Aki még emlékszik katonai szolgálatának idejére, annak gondolom nem kell bizonygatnom ezt. Ki kell mondanunk: a Magyar Honvédség jelenleg egy Potemkinhadsereg. Békeid őben körülbelül 80 ezer rosszul felszerelt, gyengén kiképzett katona, amely létszám háború esetén többszörösére bővülne, már persze, ha lenne elegendő felszerelés, elegendő egyenruha, és persze, ha lenne elegendő, valóban kiképzett és időről időre újra beh ívott tartalékos. Roppantul jellemző, hogy a mai rendszer szerint háború esetén a hadsereg zömét adó tartalékosok behívására évek óta nem kerül sor, ha nagy csinnadrattával szerveznek is egy tartalékos gyakorlatot, ott is az ország különböző részeiből odar endelt hivatásosok, sorállományúak, és technika biztosítja a sajtó képviselői és a köztársasági elnök úr jelenlétében a gyakorlat sikerét. Mit kell tehát tenni? Csökkenteni kell a hadsereg létszámát, hogy ilyen módon folyamatosan pótlólagos belső források szabaduljanak fel arra, hogy ez a meglévő, a jelenleginél jóval kisebb állomány csakugyan a szükséges kiképzésben részesüljön és megfelelő felszereléssel rendelkezzen. Ez a csökkentés természetesen elsősorban a sorállományt kell hogy érintse. Mindez, ha ne m akarjuk csökkenteni a kiképzett tartalékosok számát, csak olyan módon valósulhat meg, hogy csökkenteni kell a sorkatonai szolgálat idejét. Némiképpen leegyszerűsítve: küldjük haza mindazokat a sorkatonákat, akik nem állnak kiképzés alatt, hanem csakis és kizárólag abból a célból vannak a hadsereg állományában, hogy létszámot biztosítsanak, és akiknek tevékenysége a várakozásban merül ki. Ez a hadsereg összehasonlíthatatlanul jobb hatékonysággal használná fel a ráfordított pénzt, kevesebb terhet jelentene a társadalomra nézve - nem anyagi terhekről beszélek , miközben az ország katonai védelmét is megnyugtatóbban biztosítaná a szóba jöhető kihívásokkal szemben. Ebben az esetben mi is támogatni tudnánk a honvédelmi költségvetés reálértékének hosszú távú meg őrzését. Enélkül azonban minden e célra fordított forint feneketlen zsákban vész el, és nem éri el a szükséges hatékonyságot. Ez a hadsereg természetesen nem lenne képes ellátni azokat a feladatokat, amelyeket papíron a jelenleginek el kellene látni, ámde megbízhatóan látná el mindazokat a feladatokat, amelyeket a jelenlegi csak jólrosszul képes ellátni. Összegezve tehát: Magyarországnak belátható időn belül nem lesz, mert nem lehet modern eszközökkel ellátott, százezer fős békehadserege, mert ezt a bizton ságpolitikai helyzet nem teszi szükségessé, a gazdasági helyzet pedig nem teszi lehetővé. Ennyit tehát a hadsereg méretéről és szervezetéről. A hadsereg azonban nem önmagában létező entitás, nem választható el a társadalom más alrendszereitől, azokhoz ezer szállal kötődik. A fegyveres erőkkel kapcsolatos másik alapvető gond az - erre is utaltam a bevezetésben , hogy a jogállam megteremtése kapcsán a jogrendben létrejött változások nem érintették a hadsereg külső és belső viszonyait. Úgy is mondhatnánk, hog y ez idáig felszínes, külsérelmi nyomokkal úszták meg a fegyveres erők a rendszerváltozást. A fegyveres erők jellegéből adódóan különösen nagy a jelentősége annak, hogy alkotmányjogi helyzetük tisztázott, működésük minden vonatkozásban jogilag megalapozott legyen és a civil kontroll különböző formái hatékonyan érvényesüljenek. Alapvető fontosságúnak tartjuk a fegyveres erők és a társadalom közötti viszonyrendszer alapelveinek lefektetését már ebben a dokumentumban. Sajnálatos, bár csöppet sem meglepő, hogy erről összesen 3 sovány kis mondatocsaka bújik meg a dokumentumban, láthatóan utólag belepréselve. Az egyik így szól: "e tekintetben is fontos a fegyveres erők polgári ellenőrzésének tökéletesítése", ez a mondat egyébként az ENSZ békefenntartó missziókban való potenciális magyar részvétellel kapcsolatos fejtegetésekben bújik meg, nem egészen értem, hogy kerül a csizma az asztalra. (12.40) Azért úgy gondolom, ennél az egy mondatnál ez a kérdés egy kicsit többet érdemelne.
