Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - WACHSLER TAMÁS (FIDESZ)
551 amely biztosítaná, hogy valóban a jól képzett, az új iránt nyitott fiatalok maradjanak, akik általában konvertálható tudással rendelkeznek, és e zért polgári életpályák lehetősége megnyílik számukra. Éppen ezért nem meglepő, hogy a létszámon belül 1993ban a tervek szerint is 2%kal csökken a hivatásos állomány aránya az 1991. végi állapothoz képest. Feltételezem, hogy ez nem a védelmi alapelvekben megfogalmazódó majdani hivatásos hadereg felé vezető úton tett fontos lépést jelent. Hasonlóan anyagi okok folytán mutatkozik egyelőre kevés siker a szerződéses állományok alkalmazása kapcsán. 1991re a minisztérium 1700 szerződéses állományúval számolt, amit írd és mondd, 14 főre sikerült teljesíteni. 1992re már 3000 főt terveztek, és ne legyenek illúzióink, hogy a teljesítés sokkal sikeresebb lenne, mint az előző évben. És ami a legtragikusabb - tisztelt képviselőtársaim , az utóbbi időben több mint 20 00 jól képzett fiatal tiszt vált ki a hadseregből. Öt év alatt képeznek ki ennyi fiatal tisztet. Ez egyszerűen pótolhatatlan veszteség. Az tehát nem igaz, hogy a személyi kiadások megnyugtatóan fedezik az állomány fizikai megtartásához szükséges összeget. S mi a helyzet a dologi kiadásokkal? A költségvetés béreken felül megmaradó másik fele nem engedi meg, hogy az állomány élelmezési, ruházati, higiéniai és egyéb normái lépést tartsanak az inflációval, a kiképzésről nem is beszélve, hiszen hallhattuk, a mag yar pilóták a szükséges repülési órák 5060%át kapják csak meg, ami nemcsak az ország biztonságát, de a pilóták életét is súlyosan veszélyezteti. Nem kell jobban dramatizálni a helyzetet, mint amilyen valójában, de el kell mondanunk, hogy például a soráll ományról a szó legszorosabb értelmében lerohad az egyenruha, mert nem tudják a szükségleteknek megfelelően cserélni, és a katonák sem tudnak a XX. század végének Magyarországán általános társadalmi normáknak megfelelő gyakorisággal tisztálkodni. Az jelent kis megnyugvást ebből a szempontból, hogy eléggé ritkán járnak gyakorlatra, kiképzésre, így kevésbé vannak igénybe véve, ritkábban kell megemelt élelmezési normát adni, és a ruha is tovább tart. A laktanyák romba dőlnek, és itt hadd emlékeztessem miniszter urat ismételten bajai tapasztalataira, de a többi helyőrségben sem sokkal rózsásabb a helyzet. És mi a helyzet a fejlesztésekkel? A szükséges haditechnika mennyiségét illetően a hadsereg által készített hosszú távú haditechnikai korszerűsítési koncepció a lapján megállapítható, hogy a bécsi tárgyalásokon megállapított kereteket általában nagyjából ki akarják tölteni, illetve mintegy 2010ig egy modern fegyverzettel ellátott tömeghadseregben gondolkodnak. (12.30) Nos, amikor ennek realitását vizsgáljuk, vegy ük figyelembe azt a tényt, hogy saját számvetéseink szerint a hadseregnek 1988tól máig - '92es értéken számolva - körülbelül 180 milliárd forint elmaradása van a fejlesztések területén. A számításokat tovább vive, a HM által tervezett korszerűsítés költs égeinek biztosításához az lenne szükséges, hogy a védelmi kiadások a jelenlegi 2%ról a GDP 3 és fél %ára nőjenek és a GDP reálnövekedése is 2010ig évi átlagban 3% legyen. Összefoglalásként elmondható tehát, hogy a költségvetéséhez képest a hadsereg száz ezer fős létszáma túl magas. (Dr. Für Lajos távozik.) Sajnálom, hogy elmegy a miniszter, mert többek között neki beszélek. De - amint ez az eddigiekből is kitűnt - ez nemcsak azért van így, mert az ország a nehéz gazdasági helyzete miatt egyelőre átmenetil eg nem tud többet áldozni. Ha a hadseregnek ilyen létszám mellett valóban ezek a reális igényei, akkor belátható ideig nem lesz abban a helyzetben az ország, hogy ezeket kielégítse. Emiatt azután a magyar haderő néhány éven belül egyszerűen képtelen lesz a z ország katonai védelmére. A katonai szakemberek a feladatok ellátásához szükséges követelményeket valószínűleg szakmailag korrekten transzformálták hadrenddé, korrekten határozták meg a hadsereg létszámstruktúráját, a haditechnikai igényeket.
