Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - SZILI SÁNDOR (MSZP)
545 Ezért tehá t az országért felelős politikai személyek tartsák hazafiúi kötelességüknek, hogy ne tegyenek olyan kijelentéseket, amelyek hazánk béketörekvéseit megkérdőjelezhetik - és főleg ne nemzetközi konferenciákon. (12.00) Biztonságpolitikánknak megfelelően szigor úan ahhoz az alapelvhez kell tartanunk magunkat, hogy a Magyar Köztársaság senkit sem tekint ellenségnek. Ebből viszont az következik, hogy a fegyveres erők fenntartásához ne a szomszédok helyzetében, vélt szándékaiban, kölcsönös erőviszonyokban keressünk indokot. Ha ezt tesszük, előbbutóbb kialakítjuk az újabb ellenségképet, s akarvaakaratlanul elindít közöttünk egy fegyverkezési spirált. Biztonságpolitikánknak csak egyik, igaz, fontos tényezője a külpolitika. A másik a belpolitika. Az ország kül- és bel politikájának összhangban kell lenni, mivel általában a belpolitikából erednek a külpolitika főbb törekvései. Az adott ország honvédelmére a kettő együttesen hat, mivel az állam potenciális képességei elsősorban a belpolitikától függenek, míg a külpolitiká nak az agresszió elhárításában, az együttműködő kapcsolatok megteremtésében, az európai biztonsági rendszer létrejöttében van meghatározó szerepe. Ezért szükséges vigyázni, hogy belpolitikánkban ne a szélsőséges, agresszív irányzatok érvényesüljenek. A bel politika magában foglal olyan fontos kérdéseket, mint a gazdaság stabilitása, az életszínvonal, életminőség. A gazdasági biztonság magában foglalja az ellátás biztonságát, a kereskedelmi, a pénzügyi és tudományostechnikai biztonságot is. Nem lehet ideológ iai sugallatra beleszuggerálni a népbe a hazaszeretetet, a haza védelmét. A történelmi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a haza és benne az otthon védelméért érzett felelősség erkölcsi fölényt biztosít a védőknek az agresszorral szemben. Ezt az erkölcsi fölényt nemcsak hazafias neveléssel lehet tudatosítani, hanem azzal is, hogy olyan anyagi, gazdasági létfeltételt biztosítunk, amelynek megvédése érdekeltté teszi az állampolgárt, akár az élete árán is. Tisztelt Képviselőház! Mit eredmé nyezett, hogy a Kormány két és fél éves működése alatt nem kerültek a Parlament elé a honvédelmi alapelvek? Azt, hogy megbomlott a honvédelem belső rendjének a stabilitása, a Kormány honvédelmi feladatokat ellátó vezetői nem tudták, vagy nem is akarták táv ol tartani a politikai csoportérdekeket a honvédelemtől. Ennek egyik bizonyítéka, amikor a legnagyobb kormánypárt volt alelnöke "a mi Honvédelmi Minisztériumunk"ról beszélt pártjának országos gyűlésén. Átszervezések zajlottak anélkül, hogy az Országgyűlés nek bármiféle rálátása vagy befolyása lett volna. A honvédelem katonai és igazgatási vezetésének egész részlegei, országos önálló főhatóságai születtek, módosultak, gyakran úgy, hogy még a feladataikat és a funkciójukat sem tisztázták. A megvalósult átszer vezések mellett nagyobb veszélyt jelentettek azok a tervek, amelyek hónapokig, akár fél évig is felfelbukkantak, keringtek a hivatalos és nem hivatalos határán lebegve, s okoztak bizonytalanságot a tiszti állományban. Az átszervezések kampányszerűsége nem csak a vezető szervek átrendezgetésében fejtett ki káros hatást, hanem bizonyos mértékig demoralizálódást okozott az egyes alakulatoknál is. A követhetetlenné váló áthelyezések, átszervezések hatalmas költségeket is jelentettek, és a technikai, infrastrukt urális lehetőségek nagymérvű pazarlását. Ennek eredményeként jutottunk oda, hogy a hivatásos állomány egésze az elsőéves tisztjelölttől a honvédség parancsnokságáig kiszámíthatatlan pozícióban érezhette magát, s ez a kiszámíthatatlanság eredményezte, hogy több ezer hivatásos tiszt távozott el a hadseregből, és sajnos, zömmel a legtehetségesebbje. Hölgyeim és uraim! A nemzet érdeke azt kívánná, hogy a honvédelemre vonatkozó döntések mind formailag, mind pedig tartalmilag széles körű politikai együttműködésse l, többek között pártközi együttműködéssel szülessenek. Az ehhez szükséges kölcsönös politikai bizalom megteremtésében a honvédelmi kormányzat igen kevéssé volt sikeres. Annak ellenére, hogy volt néhány alkalom, amikor megkereste a pártokat, koncepciózus k apcsolatra nem került sor, és azok a
