Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - SZILI SÁNDOR (MSZP)
546 személyi döntések, amelyek a HM elismert szakmai kvalitású katonai vezetői helyébe sok esetben egy adott politikai párthoz kötődő, politikai pályafutású személyeket állítottak, megkérdőjelezik a szakmai együttműködés pe rspektíváit. Egyet tudunk érteni a határozattervezettel abban, hogy a honvédelem ügye össztársadalmi erőforrások összpontosítására épüljön. Ezért a honvédelem minden szintjén és intézményéből ki kell zárni a hatalmi, politikai vagy ideológiai csoportérdeke k monopolhelyzetére jutásának lehetőségét vagy arra való törekvést. A honvédelem egységes, koncepcionálisan öszszehangolt rendszerét minden szinten nemzeti, azaz konszenzust igénylő feladatként kell kezelni. Ehhez képest nem fogadható el, hogy egyes hatalm i vagy politikai csoportok a saját politikai, ideológiai álláspontjukat, törekvéseiket nemzetinek minősítik, s így próbálnak egyoldalú befolyáshoz jutni. Ugyanígy elfogadhatatlan, ha a Kormány egyes tagjai a Horthykorszak hadseregét tekintik példaképnek. Van a magyar történelemnek számos forradalmár és szabadságharcos hőse, aki követhető példakép lehet fiataljaink előtt, s nem szükséges a gyászos múltú Horthytiszteket rehabilitálni. Hogy mennyire jellemző ez a gondolkodás a Honvédelmi Minisztérium egyes v ezetőire, azt bizonyítja, hogy február 12én elfelejtettek részt venni a Budai Önkéntes Ezred megalakulása évfordulójára rendezett koszorúzáson. Úgy látszik, egyesek szemében a fasiszták elleni harc nem számít hőstettnek. Tisztelt Ház! Ha az előzőekben váz oltaknak megfelelően az ország és a honvédelem valós helyzetéből kiindulva vizsgáljuk a dokumentumokat, akkor alkothatunk valódi érdemi irányelveket a honvédelem céljairól és feladatairól. De ehhez előbb tisztázni kellene az előttünk lévő dokumentumok jogi státusát. Nincs egyértelmű állásfoglalás arról, hogy ez a határozat kire milyen típusú kötelezettséget ró, kinek mennyiben ad feladatokat, illetve mennyiben feladata az, hogy megszabja egyes szervek tevékenységének irányait és korlátait. Ennek hiányában u gyanis a jogalkotási törvény azon elve szenvedne csorbát, sérelmet, hogy a közhatalmon alapuló normatív kötelezés csak e törvény által előírt formában történne. A javaslat az alapelveket országgyűlési határozat formájában kívánja kiadni. Ez a jogalkotási t örvény szerint az állami irányítás, testületi szervek által gyakorolt jogszabályinak nem minősülő jogi irányítási forma. Ezzel a megoldással egyet lehet érteni, mivel az általános gyakorlat szerint is a határozati forma pontosan arra szolgál, hogy olyan po litikai, szervezési és fejlesztési alapelveket fogalmazzon meg, amelyeket a határozat címzettjei konkrét rendelkezésen keresztül érvényesíthetnek. Ez azonban megkívánja, hogy maga a határozat szövege minden részletében egyértelmű és jogszabályra váltható l egyen, s a címzettek körét minden esetben differenciáltan és világosan határozza meg. A dokumentum jelenlegi szerkesztése, a négypontos határozati rész elválasztása az érdemi szövegtől ezért elfogadhatatlan. Nem fordulhat elő, hogy a határozat érdemi része mint melléklet szerepeljen, mert így még az elvi értelemben vett kötelező ereje is kétségbe vonható. Mindenképpen szükséges, hogy maga a dokumentum tartalmazza a kötelező erejére és címzettjeire vonatkozó rendelkezéseket. Miután mind az Alkotmány, mind pe dig az Alkotmánybíróság által adott értelmezés hangsúlyozza, hogy a fegyveres erők törvényes irányítása az erre jogosult szervek közös és összehangolt tevékenységén kell hogy alapuljon, ezért a honvédelmi alapelvek érvényesítésében sem lehet a címzett csup án a Kormány, hanem szerepelnie kell az Országgyűlésnek, illetve a honvédelmi bizottságnak is, valamint a köztársasági elnöknek úgy is, mint a fegyveres erők főparancsnokának. (12.10)
