Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 23. kedd, a tavaszi ülésszak 8. napja - A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szabad György): - MÉCS IMRE (SZDSZ)
539 A jelenlegi helyzetben egyetlen állam sem mondhat le a fegyveres védelem lehetőségéről. Sajnos, ezt tudomásul kell vennünk, ez így van. A honvédelmi politika védelmi jel legű. Nem rendelkezünk ellenségképpel és kifejezett ellenséggel. A fegyveres erő az országvédelem, a biztonság legvégső eszköze, és így tovább, és így tovább. Ugyanakkor a fejezetben biztonságpolitikai kérdések is megfogalmazódnak, és egynéhá ny alapvető elv nem itt, hanem az anyag más részén található, például A fegyveres erők című fejezetben, illetve A honvédelmi politika kialakítása című fejezetben. A Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető tényezők című rész az anyag viszonylag legjobb an összefogott része. Ténylegesen is számba veszi mindazokat a tényezőket, amelyek az ország biztonságát veszélyeztethetik, és esetleges katonai tevékenység alapjául szolgálhat. A fejezetben foglaltakkal kapcsolatban probléma, hogy a veszélyeztető tényezők erőteljesen kötődnek biztonsági, biztonságpolitikai alapelvekhez, illetve stratégiához. Hiányzik az egyes veszélyforrások közötti differenciálás, emiatt nem világos, melyik az az alapvető veszélyforrás, amelyre a honvédelmet fel kell építeni. "Az államok közötti totális háború valószínűsége csökkent" megfogalmazás nem mondja ki, csak sejteti, hogy valamilyen formában mégiscsak fennáll ennek a veszélye. Ehhez hasonlóan nem világos, hogy mit kell érteni a Nehezen prognosztizálható konfliktusok cím alatt. A f ejezetet lezáró utolsó bekezdés, amely a Kormány veszélyhelyzetekkel kapcsolatos teendőit kívánja meghatározni, sokkal szélesebb körű, és inkább a biztonságpolitika hatáskörébe tartozó, és csak részben képezi a honvédelmi politika alapelveit. A honvédelmi politika kialakítása című fejezet a dokumentum célját és tartalmát tekintve egyszerűen értelmezhetetlen. A benne foglaltak nagy része a biztonságpolitika fogalomkörébe tartozik, de ott is inkább annak magyarázatául szolgálhatna. A fejezet tele van odavetet t gondolatokkal, félmondatokkal, félbekezdésekkel, amelyek önmagukban rendkívül lényeges, a honvédelmi politika alapelveihez tartozó kérdéseket tartalmaznak, például az elégséges védelem fogalma, vagy a hasonló nagyságrendű államok megfogalmazása, vagy pél dául két rendkívül fontos meghatározást tartalmazó rész, amely ebben a tekintetben is fontos kérdés, a fegyveres erők polgári ellenőrzésének tökéletesítése. (11.30) Mihez kezdjünk ezekkel a kifejezésekkel? Hogyan értelmezzük? Nem lehet egy értelmező szótár t mellékelni ehhez a szöveghez. A honvédelem rendszere című fejezet, noha kétszer is ugyanazokat a tényezőket sorolja fel, mégsem teszi világossá és egyértelművé, hogy mit ért a honvédelem rendszere és alkotóelemei alatt. Az ezt követő rendszerelemmagyará zatok egy része, például a tudati felkészítés, valamint az információ egyrészt túl bő és terjengős, másrészt felesleges, harmadrészt pedig nem a fejezethez tartozó jellegű. A fegyveres erők című fejezet a dokumentum másik alapvető és meghatározó tartalomma l bíró része. E fejezet felöleli a fegyveres erők rendeltetésével, jellegével, felépítésével, szervezetével, nagyságrendjével, alkalmazásával, felkészítésével, belső működésével, haderőnemi és fegyvernemi tagozódásával, diszlokációjával kapcsolatos, mint l átható rendkívül összetett és sokrétű minden fontos kérdését. A fejezetet úgy is meg lehetne határozni, mint egy katonai doktrína katonatechnikai oldalát. E sokrétűség alatt egyes kérdések nehezen értelmezhetők, néhány meghatározás többször ismétlődik, pél dául a védelmi hadi tevékenység, a bármely irányba történő alkalmazhatóság, az időbeni harcba lépés és így tovább, és így tovább. Az egyértelműség miatt a fejezet újraszerkesztésére, fogalmi rendezésére és rendkívüli tömörítésére van szükség, hogy elfogadh ató legyen az Országgyűlés számára.
