Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
505 Hátha már lelkiismereti és vallásszabadságról vagy egyházakról beszélünk, akkor meg kellene határozni ebben az a lapszabályban azt, hogy miért egyesülünk, kit imádunk vagy mit imádunk. Mert a buddhisták szerint egész más vallási tételek uralkodnak, más az iszlám felfogása, és más a keresztény vallás felfogása ezekről, és a törvény egyszerűen nem igényli a közösségekt ől, hogy megjelöljék, hogy tulajdonképpen mire szerveződtek, mi az, amiért ők vallási közösségnek tekintik magukat. Ez aztán oda vezetett, hogy pillanatok alatt Magyarországon 50 egyház szerveződött, és mind az 50 egyház jelentkezik most költségvetési támo gatásért, mert tulajdonképpen a törvényi feltételek ezt biztosítják számukra. Annak érdekében, hogy megfelelő kitekintésünk legyen a nemzetközi világba, egy összehasonlító adatgyűjtést végeztünk, és megállapítottuk, hogy Európában egyetlen olyan ország sin cs, amely ilyen alacsony létszámhoz kötné a vallási felekezetek, egyházak, vallási közösségek szerveződését. Én azt hiszem, hogy ide vezethető vissza az, hogy most egyfajta szektaprobléma jelentkezik itt a Képviselőház előtt, és a vallásfelekezetek, egyház i közösségek, egyházak igazán nem tudtak egy békés hangulatot teremteni akkor, amikor az anyagi támogatást igényelték az állami költségvetéstől. Sajnos, nehezíti a helyzetet az, hogy a Művelődési Minisztérium, amely a törvény értelmében az igények begyűjté sére jogosult, és tulajdonképpen neki kell az Országgyűlés elé terjeszteni az igényeket, egy régi és elavult módszer szerint összehozza az egyházakat egy tanácskozásba, és ezen a tanácskozáson aztán az egyházak - nem mindig kívánatos módon - egyfajta vitát kezdeményeznek, és egy vita gerjed, és ahogy megfogalmazta a képviselőtársam, egymás zsebéből éneklik ki a támogatást. Magyarországon a háború előtt a vallási hovatartozásról egyértelmű és félreérthetetlen statisztikai adatok álltak a rendelkezésre, hisze n akkor bizonyos adatok felvételénél a vallási hovatartozást meg kellett jelölni. Ennek alapján kialakult, hogy a hívők Magyarországon melyik egyházhoz tartozónak vallják magukat. Egy hozzávetőleges becslés arra a megállapításra jutott, hogy ez az arány 19 45 után nem tolódott el. Mert sem tömeges áttérés nem történt egyik felekezetről a másikra, és nem történt egy olyan változás, hogy az egyik felekezetet, vallási közösséget vagy egyházat nagyobb tömegben hagyták volna el, mint a másikat. Az igaz, hogy az 1 988as reprezentatív statisztikai felmérés óta nem készült semmiféle adatfelmérés, de a lényeg az, hogy a háború előtti és a megnyugtató adatokon nyugvó egyházi hovatartozás kétséget kizáróan kimutatható. A közszájon és a köztudatban mozgó adatok szerint a katolikus egyház követői 6070% között vannak, a református egyház követői körülbelül 20% körül, az evangélikusoké 5% és minden egyéb vallási közösség, felekezet vagy egyház 1% - különkülön 1% - alatt van. Amikor a Művelődési Minisztérium kapta meg az ál lami egyházügyek intézésének lehetőségét, mert megszüntették az Állami Egyházügyi Hivatalt, és az Egyházpolitikai Titkárság már nem foglalkozott ilyen tevékenységgel, akkor kialakítottak egy olyan elosztási formát, hogy összehívták valamennyi egyházat, tet tek egy javaslatot, és miután az egyházakat általában jó szándékú, jámbor, békés emberek képviselik, ebből vita nem gerjedt, s a Művelődési Minisztérium - mint egy direktíva - odakerült aztán a költségvetés elé. Tudjuk, hogy a korábbi költségvetési viták h ogy folytak, milyen elvek alapján osztották el a pénzeket, és gyakorlatilag egy félperces határozattal ezeket elintézték. Sajnos, ez a gyakorlat már nem állja az idő próbáját. Én úgy ítélem meg, és miután, mint mondtam, katalizátor szerepét töltöm be, mert mind a két irányból jövő igényeket megpróbálom tárgyilagosan felmérni és a másik irányba közvetíteni, az egyházak részéről súlyos elégedetlenség van. Nemcsak azért, mert az előbb említett arányok az egyházak részére juttatott támogatásban nem nyilvánulnak meg, és nem tükröződnek, hanem azért is, mert az egyházaknak gyakorlatilag nincs semmi lehetőségük arra, hogy valamilyen
