Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
506 formában próbálják orientálni a törvényalkotást, hogy ezektől a mesterségesen kialakított arányoktól eltérjenek. Engedjék meg, hogy én kommentár nélkül - egy rövid számítás végzése után - a tisztelt Ház elé tárjam, hogy milyen abszolút összegek jöttek ki. A katolikus egyház részére az 1993as tervezet szerint 1 milliárd 800 millió forint jutna, a reformátusoknak 754 millió, az evangéliku soknak 252 millió. A többi kisebb egyházzal nem foglalkozom, ott lényegében kibékíthetetlen ellentétek nincsenek, és valamennyi nagy történelmi egyház az elosztást, ami jutott részükre, jóváhagyólag és megértőleg tudomásul veszi. Az arányeltolódás kétségkí vül észlelhető, én ezt csak puszta tényként regisztrálom és mondom el, nem kívánok állást foglalni, hogy most kinek van igaza, kinek nincs, és hogy ez miért alakult ki. Hogy miért alakult ki? Azért alakult ki, mert hatféle jogcí men kapnak az egyházak támogatást: a hitéleti tevékenységtől egész a közgyűjtemények támogatásáig különböző címeken. Amikor a hitéleti tevékenység támogatását veszik figyelembe az előterjesztők, mert végül is az egyházak azt szavazták meg, amit előterjeszt ettek nekik, szolgai módon igazodva a többéves rossz beidegződéshez és gyakorlathoz, akkor még ezeket az arányokat fel lehetett ismerni, de a különböző jogcímeken - és ez az Országgyűlés elé terjesztett anyagból kiderül , a különböző jogcímeken szánt jutt atásoknál már ezektől az arányoktól eltértek, és semmi indoka nincs annak, hogy a legalább olyan nagy súllyal jelen levő egyik egyház a másiknak a javára vagy a rovására gyarapodjék, illetőleg szegényedjék. Nekem az a meglátásom, hogy az egyházak részére e gy jogcímen kellene juttatást adni, ez pedig az egyházak minden olyan tevékenysége, amit vállalnak, a hitélettől egész a hitoktatásig, és ebben az esetben lehetne tartani azokat az arányokat, amelyek megnyugtató statisztikai adaton alapulnak, pontosan azér t, mert egyszer történt egy hiteles felmérés, ezen a felmérésen semmiféle olyan változás nem történt, ami indokolttá tenné, hogy esetleg a valláskövetők között aránytalan eltolódás lenne. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyházak részére biztosított áll ami támogatás azért szükségeltetik, mert az egyházak évszázadokon át a társadalom egyik legfontosabb értékhordozói voltak. Az elmúlt 40 év alatt az egyházak tevékenységét igyekeztek beszorítani a templomok falai közé, és tulajdonképpen a vagyonuk elkobzásá val gyakorlatilag az állami támogatás nélkül működésképtelenné tették volna őket. Semmi olyan gazdasági változás nem következett be az egyházak életében, ami indokolttá tenné azt, hogy egyik pillanatról a másikra ezt az állami támogatást megvonják. Mészáro s Istvánnal egyetértek, hogy meg kell teremteni az egyházak önfinanszírozását, lehetőleg az állami függőséget meg kell szüntetni, de az az érzésem, hogy ez nem ennek a Parlamentnek a működése idején fog bekövetkezni, hanem ez egy sokkal hoszszabb és sokkal bonyolultabb folyamat. Ha elismerjük, hogy a társadalomban az egyházak fontos tényezők, a lelkek gondozása igenis szükséges, mert erre van egy igény, akkor az egyházak támogatását mindaddig biztosítani kell, amig az egyházak saját maguk fenntartását nem t udják megoldani. Ki merem jelenteni itt erről a helyről, hogy az állam semmiféle befolyást nem akar gyakorolni annak ellenében, hogy az egyházakat támogatásban részesíti, és mindenki felhatalmaztatott arra, hogyha ilyet észlel, ilyet tapasztal, elsősorban az egyházi vezetők, azt azonnal tegyék szóvá. Biztosíthatom önöket, hogy az az államtitkárság, amelyik az egyházi ügyekkel foglalkozik, ilyen ügyekben soha semmilyen ténykedést nem végzett, ilyen panaszt egyszerűen nem lehet előterjeszteni, mert nem létezi k. Szeretnék még egyszer hivatkozni arra, hogy az egész igényfelmérés és az egyházak tanácsa által, e nagy grémium által megszabott elosztási elvek gyakorlatilag ellentmondás nélkül történtek, egyfajta direktívát vettek tudomásul. (19.10)
