Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP)
504 Pontosan ezt a megalapozottságot hiányoltam ennél a határozati indítványnál. Pontosan ezt, ami az egyetlen lehetséges dolog volna, ahogy egy képviselő vagy egy Parlament közelíthet ehhez a kérdéshez. Az állam semlege ssége - amit dr. Mészáros bizottsági alelnök úr oly sokszor emlegetett - éppen ezért soha nem jelenthet passzivitást, mert a magyar államnak a saját történelmi értékeit és a saját társadalmát komolyan kell vennie. Hogy a saját hívei pénzét kapja meg egy eg yház, közlöm Mészáros alelnök úrral, arra most is van lehetőség. De az egy egészen más kérdés, hogy költségvetési pénzt kapjon. Az egészen más kérdés. Ha már beszélt a Szabad Demokraták Szövetségének a terveiről, akkor hadd áruljam el a Kereszténydemokrata Néppárt terveit is. Mi ezt a vallásügyi törvényt szeretnénk majd módosítani, amikor egyegy egyház és vallási felekezet alsó létszámát, legalsó határát tízezer főben jelöli meg majd a törvény. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (Szűrös M átyás) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Pálos Miklós képviselő úrnak - Kereszténydemokrata Néppárt. Felszólaló: Dr. Pálos Miklós (KDNP) PÁLOS MIKLÓS, DR. (KDNP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1990. május 24én a köztársasági elnök államtitkárrá nevezett ki , s ettől kezdve intézem az egyházi ügyeket. Én nem tudom, észrevettéke: egyházi ügyekben visszafogottan nyilatkoztam, mert úgy ítéltem meg, hogy egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkár próbáljon a józan tárgyilagosság talaján szemlélő lenni. Miután az Eg yházügyi Hivatal megszünése után az államtitkárság szerepe alapvetően változott meg, és mindösszesen egy katalizátorként működő érdekképviseleti tevékenységet látott el, úgy gondoltam, hogy munkámat akkor végzem a leghatékonyabban és a legjobb eredménnyel , ha - elnézést a kifejezésért - nem silányítom politikai csatározássá azt, amivel megbíztak. Most azonban elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor már tovább nem lehet hallgatni, mert úgy ítélem meg, hogy az általam képviselt egyházak jól felfogott érdeke azt k ívánja, hogy a továbbiak során… (Juhász Pál: Mit kepvisel?) Parancsol, Juhász képviselő úr? (Juhász Pál: Az államot vagy az egyházakat képviseli?) Az egyházakat képviselem. (Juhász Pál: Köszönöm. - Szórványos taps a bal oldalon.) É n megmondtam, hogy egy katalizátor szerepét töltöm be az állam és az egyház között - ha ebből nem érti, hogy mi van …Elősegítem a folyamatokat, amelyek az egyházak felől irányulnak az állam felé és amelyek az államtól az egyházak felé. Én úgy gondolom, hog y a bajok eredője tulajdonképpen a lelkiismereti és vallásszabadságra, valamint az egyházakról szóló törvény megalkotására vezethető vissza. Ez a törvény még 1990 februárjában fogadtatott el. A törvény lényegében egy, az amerikai törvényhez legjobban hason lító szisztémára épült, figyelmen kívül hagyva az európai jogalkotást, mind a de lege lata, mind a de lege ferenda szabályozást. Azt hiszem, hogy minden baj eredője - ami ebben a teremben itt most elég parázs vitává fajult - oda vezethető vissza, hogy a le lkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény alapvető kritériumokat nem szabott, és nem szabályozott olyan feltételeket és olyan kérdéseket, amik elkerülhetetlenek egy vallásügyi törvénynél. Mint ismeretes, az 1990. évi IV. törvény azt mondja, hogy 100 fő alapíthat egyházat Magyarországon, ha megalkotja az alapszabályát, megválasztja a tisztségviselőit, és nyilvántartásba véteti magát. Hiányzik azonban a törvénynek a legfontosabb eleme, ami tulajdonképpen vallásügyi, egyházügyi, lelkiismereti és vallássz abadsági törvénnyé teszi, mégpedig az, hogy minden ilyen közösség, amelyik 100 fővel megalakul, rajzolja fel magának a maga istenképét. (19.00)
