Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
502 Mindezt összegezve tehát, ti sztelt Ház, a jelenlegi támogatási rendszer álláspontunk szerint komoly akadálya a vallásszabadság zavartalan érvényesülésének. Ezért, tisztelt Ház, a Szabad Demokraták Szövetsége kezdettől fogva olyan egyházfinanszírozási elképzelést képvisel, amely egyr észt kizárja az állami beavatkozást - és ezzel megszünteti a függőségi viszonyt és a manipulációs lehetőségeket , másrészt kizárja az alkudozásokat, harmadrészt ez a rendszer objektív, azaz mérhető, negyedrészt tükrözi a valóságos társadalmi igényeket - é s ehhez az is hozzáértendő, hogy folyamatosan követi az esetleges arányeltolódásokat , ötödször pedig az állami gyámkodás helyett a társadalmi öntevékenységre épít. Magyarán: mi azt célozzuk, hogy ne kelljen senkinek sem akarata ellenére támogatnia a néze teivel ellentétes vallást vagy világnézetet. Tisztelt Képviselőház! Ezt szolgáló javaslatainkról és azok sorsáról most már külön fejezetet lehetne írni. Emlékeztetni szeretném ugyanis a tisztelt Házat arra, hogy az ingatlanok visszadásáról szóló vitában né gypontos javaslatot terjesztettünk elő az egyházak anyagi hátterének megteremtése érdekében. Ebből az egyik pont - és most csak ezt említem meg, amely mára már átment a köztudatba , az, hogy a polgárok személyi jövedelemadójuk bizonyos hányadának felhaszn álásáról maguk dönthessenek: szabadon fordíthassák azt az egyházak vagy világi nonprofit szervezetek támogatására. Ehhez, tisztelt Ház, mindössze az adótörvényt kellene módosítani: egyik lépcsőben megjelölni azokat a szervezeteket, amelyek kezdeményezettje i egy ilyen szisztémának, második lépcsőben pedig meghatározni azt a százalékot, amelyről rendelkezni lehet. Ez az, amit az SZDSZ a 15 pontos javaslatában ismételten megtárgyalásra kínált fel a Kormánynak. Hangsúlyozom: rendkívül örülünk annak, hogy ez az elképzelés már megjelent az államháztartási reform alapelveit és fő törekvéseit összegző tájékoztató anyagban, amelyet megkaptak az arra illetékesek a Kormány részéről. Ezenkívül szeretnék utalni az Alkotmánybíróság döntésére, amely hatályon kívül helyezte az ingatlantörvény 15. §át, amely alkotmányellenes megkülönböztetést tartalmazott - ezért helyezte hatályon kívül , de ennek volt egy olyan vetülete is, hogy kárpótlást kaphatnak az egyházak a vissza nem kapott ingatlanokért. Voltak, akik ezen az úton k épzelték el a jövőbeni egyházfinanszírozást. Ennek a lezáródása, én úgy gondolom, mindenképpen azt kell, hogy eredményezze, hogy az SZDSZ indítványán komolyan gondolkozzon el a Ház. Már ezt megelőzően is tettünk azonban, tisztelt Ház, néhány kísérletet a k özvetett finanszírozási formák bevezetésére. Így az adótörvények vitájában két alkalommal is - egyszer 1990ben, majd 1991ben - módosító indítványt terjesztettünk elő adóalapleírási lehetőség megteremtése végett. Ezeket az indítványokat azonban a kormány többség mindig elutasította. (18.50) Beszédem utolsó részében néhány fordulattal a szektaügyre is ki szeretnék térni. Az előzőekben említett szabaddemokrata elképzelés álláspontunk szerint az úgynevezett szektakérdést is megnyugtatóan megoldhatná, ugyanis így minden szereplő a saját hívei és szimpatizánsai pénzét kapná, nem pedig állami pénzt. Ez, tisztelt Ház, elősegíthetné a természetes kiválasztódást az egyházak között. Valóban elsorvadhatnának azok az irányzatok, amelyeket a társadalom nem akar, amelyek re nem tart igényt, amelyeket veszélyesnek tart. Fény derülhet arra is, hogy mely egyházak fantomközösségek. Ha pedig valamely mozgalomnak van társadalmi bázisa, az éppen azt bizonyítja, hogy tevékenysége iránt valós igény mutatkozik. Ezt pedig, ha a tevék enység nem ütközik törvényekbe, egy, a plurális társadalom és a jogállamiság mellett elkötelezett hatalom hatalmi eszközökkel nem fojthatja el. Az alkotmánybírósági döntés szólt továbbá arról, hogy az állam, a semlegességéből következően, nem azonosulhat e gyetlen vallás vagy egyház tanításaival sem - és az egyház felfogásával sem, azaz nem nézhetjük valamely felekezetet a másik felekezet szemüvegén keresztül.
