Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - Az egyházak közvetlen állami támogatására jóváhagyott 1993. évi költségvetési keret felosztásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ, DR. (SZDSZ)
500 Elnök Úr! Ti sztelt Ház! Bármennyire is megpróbálnánk körültekintően eljárni e napirendi pont keretében, a munkát magát, az egyházak állami támogatására szolgáló költségvetési keret felosztását nem tudnánk jól elvégezni. Azért nem - tisztelt Ház , mert a kiindulási he lyzet, az egyházak közvetlen pénzügyi támogatása az állam részéről önmagában szerencsétlen. Ez a modell azért szerencsétlen, mert egyrészt ellentétben áll az állam és az egyház elválasztásának alkotmányos elvével és legitimmé teszi az állami beavatkozást. Másodszor, mert nélkülözi az objektivitást, harmadszor, mert nem tükrözi a valós társadalmi igényeket, negyedszer, mert ellentmond az állam semlegességének, ötödször, mert folyamatosan fertőzi az egyházak egymás közti viszonyát. Tisztelt Ház! Nézzük előszö r az elválasztás sérelmét. A munka, amit most végzünk, egyértelművé teszi, hogy tőlünk, állami emberektől, állami döntéshozóktól függ, hogy kapnake az egyházak anyagi támogatást. Azt hiszem, ezt Giczy képviselőtársam sem vitatja. Ha kapnak, akkor mikor és mennyit? Ez pedig jelentősen befolyásolja az egyházak életét. Világosan érzékelteti, hogy az egyházak állami függőségben vannak. Ez az állami elosztószerep az egyházak politikai befolyásolásának eszközévé válhat a mindenkori kormánytöbbség kezében. Másrés zt megalázó alkudozásokba kényszerítheti az egyházakat. A sikeres alkuk jeleit lássák képviselőtársaim a címzett tételekben, a sikertelenekét pedig a hiányzó tételekben. Egy ilyen rendszer - tisztelt képviselőtársaim - elfogadhatatlan azok számára, akik sz eretik a civil társadalmat, a civil társadalom részét képező egyházakat és az egyházi autonómiát, hiszen a civil társadalom és az egyházak attól értékesek - tisztelt Ház , hogyha függetlenek tőlünk. Tisztelt Képviselőtársaim! Másodszor említettem az objek tivitás hiányát. Ez pedig abban ragadható meg, hogy az elosztás alapelvei, tehát azok az alapelvek, amelyekkel itt mi operálni kívánunk, a legjobb esetben sem tudják kizárni az önkényt. Nézzük, melyek ezek az alapelvek! Ez a határozat a létszámarányosság é s az igények kombinációjára épül. Nézzük a létszámarányosságot! Közhitelű tagnyilvántartás hiányában - tisztelt Ház - csakis becslésekre lehet hagyatkozni egy egyház létszámát illetően, ezek viszont jellegükből adódóan pontatlan és ellenőrizhetetlen nyilvá ntartások. Ezenkívül az egyháztagság fogalma sem egyértelmű. Míg az úgynevezett népegyházakba beleszületnek az emberek, jobban mondva még döntésképtelen állapotban "belekeresztelik" őket, addig a szabadegyházakba tudatos választás következtében kerülnek a hívek. (18.40) Sőt, az utóbbiakba nem ritkán olyanok, akiket gyerekkorukban már belekereszteltek valamelyik népegyházba. Az ilyen személyeknek tehát két helyen is van nyilvántartásuk. Aztán itt van az aktív és passzív tagság problematikája. Köztudott, hogy a hitüket valóban gyakorlók az egyházak által hivatott tagságnak csak a töredékét teszik ki - kivéve talán a szabadegyházakat, ahol a tudatos választás következtében talán nagyobb a tagok kötődése , a passzív tagok pedig értelemszerűen nem jelenthetnek a nyagi terhet az egyházaknak, hiszen éppen azért passzívak, mert nem veszik igénybe az egyházi szolgáltatásokat. Keresztlevelük miatt viszont - mint említettem - mégis szerepelnek az egyházi nyilvántartásokban, és költségvetési igény alapozódik rájuk. Elmon dhatjuk tehát, hogy a rájuk jutó támogatás nem funkciószerűen kerül fölhasználásra. Említettem a tényleges igényeket. Ez a forma - túl azon, hogy kommunisztikus, tehát, hogy valós igényekre kell alapulnia - szintén megfoghatatlan: itt annak a javára változ nának az arányok, aki nagyobbat mond. Ezenkívül az igényekről van már némi tapasztalatunk is, tisztelt Ház, az ingatlantörvény kapcsán. Azt hihetné az ember, hogy minél nagyobb vagyont kapnak vissza az egyházak, annál kisebb lesz az anyagi igényük, de enne k, tisztelt Ház, éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk - úgy, ahogy azt mi az
