Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 22. hétfő, a tavaszi ülésszak 7. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt európai megállapodás végrehajtásáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - PÁL LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság alelnöke: - ELNÖK (Szabad György): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
473 rendszerváltásig mintegy ötmilliárd USAdollá rra tehető az a kereskedelmi passzívum, amit ennyi idő alatt felhalmoztunk. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a nálunk jóval fejlettebb Ausztria esetében van egy olyan ENSZ statisztikai adat, amely az ENSZ statisztikai nómenklatúra 99 cikkéből 86ban Ausz tria esetében is passzívumot mutat. A legfontosabb kényszerítő tényezők, amelyek Magyarországot lépésekre ösztönözték, egyrészt a maastrichti szerződés, másrészt az európai gazdasági térség létrejötte, ami az Európai Közösség és az EFTA megállapodása folyt án jött létre, egy óriási, 360 milliós európai piac, ami azt jelenti, hogy aki azon kívül marad, bizony nagyon nehéz helyzetbe kerül. És nagyon kevesen szokták megemlíteni azt, hogy Magyarország részéről egy politikai kényszer is van, éspedig Magyarország biztonsági garanciáinak szükségessége. Ez pedig az Európai Közösségen kívül nehezen képzelhető el. A társulási szerződés ratifikációs vitájában igen részletesen elemezték a felszólalók magát a szerződést. Nem is szeretném részletesen ismertetni és ezzel hú zni az időt, csak pusztán annak érzékeltetésére címszavakban felsorolnám az egyes fejezeteket és röviden azok tartalmát, hogy milyen széles körűek is azok a feladatok, amiket ezzel kapcsolatban, ennek a szerződésnek a végrehajtásával kapcsolatban Magyarors zágnak tennie kell. A szerződés első fejezete egy politikai párbeszédet, egyeztetést és együttműködést ír elő, amelynek feladatai a közeledés erősítése, az új magyar politikai rend támogatása, a szolidaritás, a tartós kapcsolat és együttműködés új formáina k kiépítése. A második fejezet általános alapelveket tartalmaz, amely egy maximálisan tízéves átmeneti időszakot irányoz elő két lépcsőben, és ez nagyon fontos dolog számunkra, miután a szerződés azt is tartalmazza, hogy Magyarországnak célja, hogy ez a tá rsulási szerződés Magyarország teljes tagságát elősegítse. Nagyon fontos a feladatok szempontjából az is, hogy a szerződés előírja egy társulási tanács létrehozását, amely rendszeresen vizsgálja a szerződés végrehajtását és a magyar piacgazdaság fejlődését . Igen lényeges az áruk szabad mozgása, mely a harmadik fejezetben kapott helyet. Ennek a mellékletei rögzítik a kereskedelempolitikai akadályok lebontásának menetét és rendjét, mindenekelőtt pedig a GATTkonformitás megteremtését. A harmadik fejezet a mun kaerő mozgását irányozza elő, annak a feltételeit rögzíti. A negyedik fejezet a fizetések, a tőke, a verseny és a jogharmonizáció kérdéseivel foglalkozik. És talán a legfontosabb feladat, amely a feladatok sokrétűségét magában foglalja, a hatodik fejezet A gazdasági együttműködés címet viseli. De túlmutat ezen a címen. Engedjék meg, hogy csak a címszavait felsoroljam: ipari szabványok, tudományos technológiai együttműködés, oktatás, mezőgazdaság és feldolgozóipar, energia, nukleáris biztonság, környezetvéde lem, vízgazdálkodás, szállítás, kommunikáció, bankszektor, biztosítás és más pénzügyek, monetáris politika, pénzügyi ellenőrzés, regionális fejlődés, szociális együttműködés, turizmus, kis- és középvállalkozások, vámok, statisztika, közszolgálat, drogok el leni küzdelem. Ez a felsorolás is mutatja önmagában a feladatok sokrétűségét és a tennivalók sokaságát. Most már csak a teljesség kedvéért mondom el, hogy a szerződés hetedik fejezete a kulturális együttműködést irányozza elő, és igen fontos a nyolcadik fe jezet, amely a pénzügyi együttműködésről szól, rögzíti a Phareprogram további menetét, a G24ek, a fejlett országok által nyújtott segítségeket, a kilencedik fejezet pedig az intézményrendszert. (16.10) A szerződés végrehajtásával kapcsolatos feladatok k ét forrásból fakadnak. Az európai helyzetből adódó gazdasági és politikai kényszer, melyet a szabadkereskedelmi egyezményekben kanalizáltunk és intézményesítettünk; értem ez alatt az Európai Közösséggel, az EFTAval és a Visegrádi
