Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KIS GYULA JÓZSEF, DR. (MDF)
43 és a szolidaritás kismértékben kerül érvényesítésre, de az egészségügyi ellátásnál alapvetően szolidarisztikusabb. Ez azt jelenti, hogy akármennyit fizetek az egészségbiztosítási jogviszonyomért, az én kártyám, ha az önkormányzattól kapom az állami költségvetés terhére, ha a saját keresetembő l fizetem, ha munkanélküliként a munkanélküli alap, ha nyugdíjasként a nyugdíjas alap állja, akkor is az a kártya ugyanannyit érjen minden állampolgár zsebében. Ezzel lehet különbséget tenni a vastag pénztárcájú beteg és a pénztelen beteg között, ha ezt az elvet feladjuk. A másik, hogy a hozzájutás mind az alapellátás, mind a kórházi ellátás terén egyenlő esélyeket teremtsen. Egyelőre erről a két pontról mondanám el azt az aggályt, ami a törvényjavaslatban, módosító javaslatban megfogalmazódik. A két pont k özül az egyik, a 4. § módosítása azt tartalmazná, hogy amíg eddig el kellett helyezni a biztosított beteget a kórházban rendelkezésre álló helyen, a jelen módosítás szerint a kórház által meghatározott helyen kellene elhelyezni. Ez - miután a kórházak önko rmányzati tulajdonban vannak, és miután jogilag érdekeltté válnak abban, hogy minél nagyobb jövedelemre tegyenek szert, éppen a mostani teljesítményarányos finanszírozási reform következtében azzal fenyeget, hogy a kórházak - nem mind, de néhány - netalánt án mégiscsak engednek ennek az anyagi csábításnak, és csupán olyan ágyakat biztosítanak a biztosított betegek számára térítésmentesen, amelyek veszélyeztetnék azt az elvet, hogy minden biztosítottnak joga van az ellátásra. Tehát mi ennek a módosításnak a v isszavonását fogjuk javasolni, kérve, hogy a jelenlegi megfogalmazás maradjon érvényben. Ugyanígy az alapellátásnál. Eddig az volt, hogy a beteg, amikor választott háziorvost, kvázi a kártyájával fizetett. A paraszolvenciát az jelentette, hogy őt választot ta, a hátán vitte a pénzt, és ezért örömmel fogadta az orvos, és igyekezett minél több betegre szert tenni, ezért minél jobban ellátni azt, aki már őt választotta. Ez a kártya ugyanannyit ért, ha Kovács doktort vagy ha Kis doktort választotta, egyaránt. A betegnek nem kellett tudni, hogy az egyik az önkormányzattal területi ellátási kötelezettségre szerződéses jogviszonyban álló orvos, a másik meg nem ilyen. Ő hozzá ment, és a kártyájáért megkapta a térítésmentes ellátást. Az a mostani módosító indítvány, a mely azt célozná, hogy mindenféle egyéb szempontok alapján differenciáljanak az orvosok között, teljesen jogos, logikus, hosszú távon szükséges lesz azért, hogy az amortizáció, a vállalkozás és sok minden megjelenjék az egészségügyben. De jelenleg az átmen et idején a beteg számára felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan és éppen ezért célszerűtlen politikai lépésnek tűnik, úgyhogy e módosító javaslat visszavonására tett javaslatunk támogatását fogjuk kérni a Parlamenttől. A harmadik, hogy most már nem a szolgál tatás, hanem a tb. bevételek oldalát érinti. A társadalombiztosításról az elején elmondtuk, Bismarck óta sokan elmondták, e Házban is már sokszor elmondtuk - sokan elmondták , hogy a közteherviselésen alapszik. Ugyanakkor, amikor hosszú távon a nyugdíjren dszernél a nemzeti alapnyugdíj, majd a munkanyugdíj - ami biztosítási elven jár - és egy kiegészítő nyugdíj irányába tartjuk elmozdíthatónak a társadalombiztosítást, éppen azért, hogy plusz forrásokat bevonhassunk, erre ez a Ház tett nagyon komoly erőfeszí téseket, amikor meghatározta a járulékplafont, azt a maximális összeget, ami fölött már nem kell az extrém magas jövedelmek után járulékot fizetni. Mert a közteherviseléshez az is hozzátartozik, hogy a nagyon magas jövedelmű, a magasabb jövedelmű sem valós zínű, hogy gyakrabban beteg, sőt. (19.00) Éppen ezért aránytalanul ne sokat fizessen, de ezzel a plafonnal lehetővé tettük, hogy az így felszabadult igény megjelenjék a magánbiztosítás, illetve a kölcsönös betegbiztosító pénztárak rendszerében mint külön, pótlólagos forrás. Ezt továbbra is tartjuk - szeretném, hogyha a Parlament is tartaná , ugyanakkor nem szeretnénk kitenni magunkat annak a veszélynek - ami nem európai, hanem inkább amerikai biztosítási irányzat , amit az jelent, hogy bizonyos csoportok - magas keresetű csoportok általában - felmondják ezt a társadalmi szolidaritást, megteremtik a saját biztosító rendszerüket, ahol a magasabb befizetéseikért magasabb szintű szolgáltatásra tarthatnak igényt. Akkor ugyanis a maradék, az átlagos vagy az alat ti
