Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BOROS LÁSZLÓ (MSZP)
40 A nyitás sikerült. No, nem a nyugdíjas társadalom felé - addig a javaslat nem jut el, csak a pénztárcájukig. A Kormán y ismét tanúbizonyságot tett oly sokszor emlegetett szociális érzékenységéről és matematikai képességeiről. Bár ki tudja, hisz az ilyesfajta számolást, illetve annak elhitetési kísérletét bejáratott demokráciákban egyszerűen szociálpolitikai pornográfiának nevezik. Nézzük tehát a száraz tényeket! A tisztelt Ház kormánypárti többsége - egy korábbi döntésünket lesöpörve - az 1993. évi nyugdíjemelés mértékét 16%ról 14%ra csökkentette. Ez ellen az ellenzék tiltakozott, mindhiába. Ezután jön az előttünk fekvő javaslat, amelynek Aváltozata március 1től 9, szeptember 1től pedig 5%os emelést javasol. 9 meg 5, az kétségtelenül 14, ám egész évre számítva a 10%ot sem éri el. A Bváltozat némileg kedvezőbb, de nem erről szólt az ígéret. A tavalyi emelés idénre át húzódó hatására hivatkozni pedig egyszerűen megtévesztés. Hölgyeim és Uraim! Ez a javaslat nem más, mint a 2,8 milliós nyugdíjas társadalom becsapása. Persze, most lehet felhördülni, engem szociális demagógiával vádolni, meg az elmúlt 40 évre mutogatni. Mi ndent lehet, csak azt figyelmen kívül hagyni nem, hogy mindez a nyugdíjasok döntő többségét a legkevésbé érdekli. Mert a nyugdíjasok készséggel elismerik, hogy az elmúlt három évben soha nem tapasztalt mértékben emelkedett a nyugdíjuk, de rögtön hozzáteszi k: az elmúlt három évben soha nem tapasztalt mértékű volt az infláció, és soha nem tapasztalt mértékben értéktelenedett el a nyugdíjuk. Tömegesen jutottak el oda, hogy nem a megélhetés színvonalából kell engedniük, hanem a közüzemi díjak kifizetésekor szel ektálniuk. Mindezek ellenére a nyugdíjasoknak van humorérzékük. Erről akkor bizonyosodtam meg, amikor megkapták a magyarázatot, miszerint a kétkulcsos áfaval a szegények járnak jól, hiszen e kijelentést általános derültséggel fogadtá k. A mosoly csak január elején, az első bevásárláskor fagyott le az ajkukról. Tisztelt Ház! A közelmúlt egyik kormányszóvivői tájékoztatóján hallottuk, hogy a Kormány intézkedett az egyes személyi szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó nyugdíjemelésről. Derék dolog, gondoltam, bár nem egészen értettem, milyen rejtett tartalékai vannak a Kormánynak, melyeket parlamenti döntés nélkül elővarázsolhat a bűvészkalapból. Az A- és Bváltozat 4. pontjá nak olvastán már érthető a trükk. A Kormány homorít egy nagyot az érintettek felé, abban a biztos tudatban, hogy ezt a javaslatot a Parlament nagy többséggel jóváhagyja majd, az meg talán nem derül ki, hogy a többi nyugdíjas kárára. Megnyugtathatom önöket: kiderült, és nemcsak az én számomra. Egyre többen jönnek rá, hogy a néhány kedvező intézkedést a Kormány saját jóságának állítja be, azokat pedig, amelyek a megélhetést nehezítik széles néptömegek számára, rálőcsöli a Parlamentre, mert a Parlament teljes körű lejáratásából így csak neki van haszna. Meggyőződésem: nem sokáig. Nagy hiba, ha a hatalom csak addig tartja az állampolgárt érettnek és okosnak, amíg számít szavazatára, utána pedig - finoman szólva csacsinak tekinti őt. Hölgyeim és Uraim! A Kormán y előterjesztéséből számomra csak a kisnyugdíjasok számára teendő kivételezés elfogadható. A tervezett emelés mértékét már elfogadhatatlannak tartom, a korábban elhatározott mértékhez ragaszkodom. Kérem képviselőtársaimat, hogy az emelést január 1től viss zamenőleg hagyják jóvá, hisz az áremelkedések ettől az időponttól sújtották a nyugdíjasokat is. Tiszteletreméltó az az igyekezet, amellyel az országgyűlési határozat két és félszeresét meghaladó oldalszámon igyekszik bemutatni az eddigi eredményeket és a j elenlegi szűk mozgásteret. Tiszteletreméltó, ám jobb lett volna ezt az energiát arra fordítani, hogy a pénzügyminiszter úr által is pazarlónak nevezett államháztartásból honnan lehetne néhány milliárdot a nyugdíjasok számára átcsoportosítani. Ugyanakkor sz emforgató kijelentés az a megállapítás, idézem: "a jóváhagyott költségvetés a nyugdíjemelés 1993ban megvalósítható mértékét összesen mintegy 43 milliárd forintra korlátozza." Ez igaz ugyan, de a döntést a Parlament koalíciós többsége
