Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 15. hétfő, a tavaszi ülésszak 5. napja - A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer kérdéseivel foglalkozó ideiglenes bizottság létrehozásáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Dornbach Alajos): - KATONA TAMÁS (MDF)
331 természetes tájnak a problémája, és ennek megfelelően konkrét gazdasági, konkrét birtokjogi, konkrét elmaradt beruházásbeli kérdések is f elmerülnek ott - ezeket nyilvánvalóan egy, az érintett régióhoz tartozó képviselőnek célszerű munkája során figyelembe venni. Pál László képviselő úr javaslatát azért is említem még egyszer, mert ő észrevette és hangsúlyozta a bizottsággal kapcsolatos hatá rozati javaslatunknak azt a francia bekezdését, ami a 3. pontban így olvasható, hogy "Ez a bizottság a létrehozandó magyarszlovák vegyes bizottság keretében…" - tehát a magyar bizottságot és a szlovák bizottságot egynek tekintve - "…ezen keretben a magyar résztvevők körét adni hivatott". És itt térek most már vissza - részben mint előterjesztő is - az Iván Géza képviselő úr által elmondottakra. Amikor mi, Magyar Bálint képviselő úrral, egy alkalmas formát kerestünk annak a gondolatnak a megvalósítására, ho gyan lehet a parlamenti dimenziót, a két ország, a magyar Országgyűlés, illetőleg a szlovák Nemzeti Tanács közötti parlamenti kapcsolatokat felhasználni egy ilyen rendkívül súlyos, neuralgikus kérdés rendezésére való kísérletre, akkor a tárgyalás útját, a konfliktusok keresése helyett az egyeztetés útját választottuk. És amikor ezt választottuk, az a szándék munkált bennünk, hogy a nézeteltéréseket, az egyébként is súlyos ellentéteket kizárólag szakmai síkon, a parlamenti dimenzió eszközeivel kíséreljük meg , ha lehetséges, közelíteni egymáshoz. Amikor tehát ez a bizottság - még egyszer mondom - részét képezné, a magyar felét képezné a magyarszlovák vegyes bizottságnak, akkor ez a bizottság nem konfliktusokat kíván keresni, nem újabb ellentéteket kíván szíta ni, hanem az európai normák és politikai hangnem követelményeinek megfelelően kísérli meg a tárgyalásokat addig folytatni, amíg erre reális remény van. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (Dornbach Alajos) : Köszönöm szépen. Következik Katona Tamás á llamtitkár úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának tagja. Felszólaló: Katona Tamás (MDF) KATONA TAMÁS (MDF) Tisztelt Országgyűlés! Bevallom, hogy az én felszólalásom kiindulópontja szintén Iván Géza képviselőtársunk felszólalása volt. Ami a dol og érdemi részét illeti, teljesen tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen nehéz kérdésben mindazt a segítséget, amit a nemzetközi jog adhat, föl kell használnunk, mégsem tudom úgy ítélni ezt a kérdést - BősNagymaros kérdését , hogy ez mindenekelőtt jogi k érdés. Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi jog, a hágai bíróság rendkívül hosszú idő múlva hoz majd valamilyen határozatot. Úgy érzem, hogy BősNagymaros kérdése politikai és környezetvédelmi kérdés, elsősorban ilyen szempontból kezelendő - a nemzetkö zi jog csak segítséget adhat ennek a kérdésnek a kezeléséhez. Úgy érzem - ahogy több képviselőtársam erre már rámutatott , hogy Iván Géza képviselőtársunkat jóindulatú érzelmei elragadták, és nem volt minden esetben szerencsés, amit elmondott. Nem hiszem, hogy Magyarországnak az a feladata, hogy a nemzetközi fórumokon Szlovákiát kioktassa és sarokba állítsa - politikailag sem tartanám ezt helyesnek, vagy illőnek, és végképp nem érezném, hogy ezzel mi segíteni tudnánk felvidéki honfitársainknak. Úgy gondolo m, hogy az ő helyzetüket tennénk nehezebbé, hogyha megpróbálnánk Szlovákia Európába való beilleszkedését elhalasztani vagy éppen meggátolni. Magyarországnak semmilyen módon nem érdeke az, hogy a környezetében elszigetelt és elkeseredett kisállamok éljenek. Az a célunk, hogy ezek az országok, ugyanúgy, ahogy Magyarország, minél szervesebben, minél természetesebben, minél könnyebben helyet találjanak maguknak Európában. Úgy érzem, hogy a lehető legveszedelmesebb szomszédság egy elszigetelt és elkeseredett ors zág. Éppen az ellenkező a célunk - és úgy gondolom, ennek a bizottságnak is éppen az ellenkezője a célja.
