Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 15. kedd,a tavaszi ülésszak 40. napja - Határozathozatal a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról szóló 1991. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - Határozathozatal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Köztársaság 1993. évi pótköltségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - PÁL LÁSZLÓ (MSZP)
3081 mint ahogy a részvénytársaságok létrejönnek, nem pontosan ugyanolyan szabályok szerint működik, mint a részvénytársaságok általában műk ödnek. Ez egy különleges részvénytársaság. Törvény alkotta meg, a törvény határozta meg a vagyonát, speciális előírásokat alkalmazott a törvény a vagyon összetételére vonatkozóan, a készpénzhányadokra vonatkozóan, és sok minden másról. Ezt a részvénytársas ágot tudomásom szerint csak a törvény számolhatja fel. A részvénytársaság vezetőit a Kormány elnöke nevezte ki, a felügyeletét a Kormány a saját kezében tartja. Egy teljesen - akkor mi úgy hittük - az ellenzék elől elzárt részvénytársaság az, amelybe beker ült az állam vagyonának a jelentős része. A vagyonkezelő részvénytársaságnál lefolytatott egyetlen tárgyalás során azonban kierült, hogy nem ez a helyzet. Nemcsak az ellenzék elől sikerült elzárni a részvénytársaság tevékenységét, hanem a társadalom egésze elől, beleértve a kormánykoalíció tagjait is. Talán a Kormány tagjait nem, de erről nem szólt a fáma ezen a bizonyos tárgyaláson. Egy biztos, hogy a Kormány egy tagja elől nehéz eldugni a dolgot, ez az egy tag maga a közgyűlés. A részvénytársaság elnökség ével, igazgatóságával lefolytatott megbeszélés során mellékesen az is kiderült, hogy a részvénytársaság úgy tekinti, hogy valamennyi hozzá tartozó vagyon az ő magánügye, ő ezzel a vagyonnal úgy gazdálkodik, ahogy kíván. Tekintettel arra, hogy ennek a vagyo nnak a kezelése során egyes vállalatoknál nyereség keletkezik, más vállalatoknál veszteség jön létre, ő a saját jogának tekinti azt, hogy keresztfinanszírozásokat valósítson meg, és a nyereség egy részéből átcsoportosítson a veszteséges vállalatokhoz. Ezen kívül úgy tekinti ez a részvénytársaság, hogy az összeredmény után, a hozzá tartozó összes állami vagyonrész után együttesen keletkező nyereség vagy veszteség után képezzen adót, illetve osztalékot az állam felé. Ez egy nagyon érdekes helyzet, amelyik nagy on érdekes helyzetről tudomásom szerint ez a Parlament soha nem döntött. Soha nem döntöttünk úgy, hogy az állami tulajdonban lévő egyéb részvénytársaságokban, az ÁV Rt.hez tartozó egyéb részvénytársaságokban lévő vagyon után nem kell nyereségadót fizetni például. Én azt hiszem, ilyen döntés nem született. Ezek a részvénytársaságok: csak a példa kedvéért hadd mondjam, MOL Rt. Ha nyeresége van a MOL Rt.nek, a MOL Rt. nyeresége után osztalék és nyereségadó illeti meg az állami költségvetést. De most sikerült ezt bedugni az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaságba, és ők nyugodtan mondhatják azt, hogy a társasági törvény értelmében semmi nem illeti meg az államot. Az eredmény a részvénytársaság magánügye, és belül marad a részvénytársaságon, ha a közgyűlés úgy d önt, tehát ha Szabó Tamás miniszter úr úgy dönt. Én azt hiszem, hogy ezt az apróságot érdemes lenne kibontani, végigvitatni, végigvizsgálni, és a Parlamentnek egyrételműen állást foglalni abban, hogy melyik forrás mire jogosít fel, mi az, amire az állam ig ényt tarthat, és mi az, ami a vagyonkezelő részvénytársaság igazgatóságának és közgyűlésének a hatáskörében elintézhető. A másik tétel a privatizáció bevételeiről szóló tétel, ahol 20 milliárdos bevétel helyett 3 milliárdot ír elő a költségvetés a befizeté si előirányzatra. Szintén érdekes. Tudomásom szerint az első negyedév, sőt talán az első öt hónap privatizációs bevételei nem alakultak olyan rosszul, mint ami ebből a pótköltségvetési javaslatból kitűnik. Az ÁVÜ első negyedéves beszámolóiból az tűnt ki, h ogy ők időarányosan jutottak bevételekhez a privatizáció folyamán. Ha ez igaz, akkor itt valami nagyon furcsa események zajlanak. Azt hiszem, hogy két dolog lehetséges. Az egyik alternatíva az, hogy a Kormány pontosan tudja, hogy lelassult a privatizáció, mert csökkent a kereslet. Bár nehezen tudom felfogni, hogy honnan tudja, hogy ha az első negyedév számai ezt nem bizonyítják.
