Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 1. hétfő, a tavaszi ülésszak 1. napja - A nyugellátások, baleseti nyugellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetve kiegészítéséről szóló országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - PALOTÁS JÁNOS (független)
30 amelyek - megmondom őszintén - méltatlanok e tisztelt Házhoz. Azt hiszem - akár Hasznos Miklós ké pviselőtársammal ellentétben is , hogy a matematika sokkal egzaktabb tudomány. Lehet, hogy bonyolultnak tűnik 1992ben egy olyan törvényt hozni, amely szerint a nettó átlagkeresetek növeléséhez - a még nem ismert növeléséhez - kell majd 1993ban igazítani a nyugdíjakat, én azonban azt hiszem, ez matematikailag nem sokféleképpen értelmezhető, és van rá matematikai modell és válasz. Azt hiszem, nagyon sokan nem kritizálnának itt egy olyan megoldást, amelyben előterjesztünk egy nyugdíjrendezési előleget, akár március 1jei és szeptember 1jei határidővel, majd az adatok ismeretében, a következő év januárjában megfelelő mértékben kompenzálni kell ezt. Azt gondolom azonban, erre eddig egyetlen évben sem került sor, és az előterjesztő anyagában sem szerepel, hogy amennyiben az általa a becsült számokat sem elérő módon javasolt nyugdíjemeléseket meg fogja haladni a nettó átlagkeresetek növekedése 1993ban, ennek megfelelően ezt meghaladóak lesznek a járulékbefizetések is, akkor az ebből származó többletek egyértelm űen, visszamenőleg és kompenzálva, a nyugdíjak értékállóságának törvényi garanciái szerint a nyugdíjasoknak kiosztásra kerüljenek. Azt hiszem, lehet ilyen matematikai szabályt hozni, egyáltalán nem bonyolult. Egy biztos: szándék - méghozzá őszinte szándék - kell hozzá. Azt gondolom, hogy már minden nyugdíjas pontosan tudja - éppen ezért rendkívüli módon idegesíti, valósággal emberi tartásában sérti meg őket az a becsapás , amikor 16 meg 14%os nyugdíjemelésről beszélünk, ami mögött a valóságban 9,1, illetv e 9,6%os nyugdíjemelésre kerül sor - ha valóban megkapják a nyugdíjasok azt, amit az előterjesztésben szerepeltetünk. Ahhoz már egészen különleges viselkedésmód tartozik, amit egy korábbi hozzászólásban képviselőtársam itt ecsetelt mindenki előtt: az elmú lt évben a nyugdíjasok a nyugdíjemelést nem év elején, nem január 1jén kapták meg egy összegben, ezért nem hatott ki tavalyi előterjesztésünk az egész év átlagára, hanem tavaly is becsaptuk őket. Tavaly is, az évközi emelésekkel, a valóságban elfogadott n yugdíjértéknél több mint 4 %ponttal kevesebbet kaptak - és most azt mondjuk nekik: hogy gondolják, hogy legalábbis a végén elért nyugdíjszínvonalhoz fogjuk igazítani a nyugdíjemelést, amikor a valóságban az évben kevesebbet kaptak - mert mi becsaptuk őket . (17.50) Természetesen az a logikus megoldás, hogy ha tavaly becsaptuk, most már legyünk konzekvensek és az alacsonyabb nyugdíjemeléshez, tehát az éves átlaghoz kell igazítani az idei emelést - ami ismételt becsapás számunkra. Én azt hiszem - nem is tudom , hogy hogy fejezzem ki, mert már kínban sem lehet nevetni, két és fél millió ember esetében ez semmiképpen nem megy , azt gondolom, hogy legalább valami őszinte előterjesztéssel kellene azt mondanunk, hogy ez a kormánykoalíció semmilyen körülmények közöt t nem képes olyan elvárásokat megfogalmazni az általa irányított intézmények, biztosítási rendszerek felé, amelyek legalább nem engedik tovább elszegényedni a magyar nyugdíjas réteget. Én nem vettem volna elő - Hasznos Miklós képviselőtársammal ellentétben - a svéd nyugdíjmodellt. Nem hangsúlyoztam volna, hogy ők nem mentek keresztül olyan történelmi eseményeken, amelyeken a magyar társadalom, mert azt gondolom, nagy büszkeséggel cserélne bármely magyar nyugdíjas bármely svéd nyugdíjas társával, ahol nem tö rténnek meg ebben az évben az elvárásaik vagy a szokásaik szerinti nyugdíjemelések. Azt gondolom, hogy ott a kialakult nyugdíjrendszer elveiben is egészen más - ez valószínűleg túl bonyolult is kormánykoalíciós képviselőtársamnak , de ha ezt figyelmen kív ül hagyom, akkor is azt gondolom: ahol a létminimum alatt lévő nyugdíjas társadalom van, ahol a nyugdíjasok 90%a már nem éri el azt a nyugdíjösszeget, amellyel a piacon akárcsak a csirkehát megvásárlására van lehetőség, ott talán mégsem kellene elővenni p éldaként a svéd nyugdíjrendszert. Felhívom a figyelmet arra, hogy ott egy biztosítási elven kialakított, évtizedek óta működő rendszerről van szó, ahol bizony a nyugdíjas jövedelmének csak egy igen kis hányada a kötelezően
