Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2857 kap csolódó költségvetési kérdésekkel is foglalkozzanak. Ezzel bővíthetők az állami költségvetésből származó, de egyre zsugorodó bevételek. Tisztelt Ház! A felsőoktatás, a tudományos kutatás színvonalát alapvetően az oktatók, kutatók határozzák meg - ez a véle ményünk. Hosszabb időre van szükség, amíg valaki elnyerheti az egyetemi oktatói széket. Időigényesség - minőség tudományban, művészeti téren elválaszthatatlanok. A törvényjavaslat ekként gondolkodik, de a 14. cikkely 2. pontjának a megkötései elfogadhatatl anok számunkra. Az intézmények saját szervezeti és működési szabályzataik révén döntsék el, mikor és meddig bíznak meg valakit a tanársegédi poszt betöltésére, vagy neveznek ki határozatlan időre adjunktusnak. Különösen lényeges a hallgatók, oktatók kiemel t jogait kezelő 31. cikkely, de a 3. pontja kibővítendő azzal, hogy tudományos és művészi meggyőződéséért senkit hátrány nem érhet, illetve a tudományos és művészi eredményeit mindenki szabadon oktathatja. Sasvári Szilárd képviselőtársam megemlítette, hogy ne csak magyar állampolgárok legyenek egyetemi oktatók. Ezt megerősíteném azzal is, hogy éppen az egyházi alapítású egyetemre hivatkozva, az onnan érkező észrevételt is valamiképpen itt önöknek közvetítsem, tudniillik azt, hogy a kinevezés korláta ne legy en az állampolgárság. Továbbá számunkra, magyarok számára az is fontos, hogy a környező országok se tegyenek törvényeikben a jövőben ilyen korlátozásokat. Itt ebben tehát mi ne mutassunk rossz példát. Itt csak a Pázmány Péter Egyetemre utalnék. Például a p aduai püspök szándékozik egy olasz tanszéket alapítani. Kézenfekvő, hogy onnan olasz professzorok fognak érkezni és olasz anyagi támogatással. Említettem már az időigényességnek a kérdését. Rövidítve elmondanám, hogy a 78. cikkelyben javasolt akkreditációs bizottság funkcióját érintően már most találkozunk olyan problémával, amely a felsőoktatás összefüggésében vár megoldásra. Ugyanis a művészeti felsőoktatási intézmények céljuk szerint nem tudományos képzésre, továbbképzésre és minősítésre vállalkoznak, ez ért akkreditációs minősítésük axiológiailag hibás lenne, ha egy jövőbeni bizottság kiemelten a tudományos képzésre való alkalmatosságot vizsgálná. A művészképzésben az egyes szakok nem tudósokat, hanem alkotó- és előadóművészeket bocsátanak útjukra. Ezért ennek megfelelően kell kialakítani a művészeti oktatásnak a képzési rendszerét és módszertanát. Így őrződik meg valóságosan ezen intézmények autonómiája. Ne kelljen nekik tudományos értékek és értékítéletek szolgálatában működniük és minősülniük akkor sem, ha egyes művészeti főiskolák rendelkeznek a tudományos alap- és továbbképzés, netán az egyetemi doktori képzés lehetőségével is. Tisztelt Ház! A magyarországi felsőoktatásban halogatás nélkül meg kell teremteni egy korszerű, kétfokozatú, kutatóegyetemi r endszer kialakításának a feltételeit - külön beleértve a középiskolai tanárképzést és a továbbképzés egységes szabályozását, továbbá a főiskolai rendszer olyan jellegű fejlesztését, amely a korunkban gyorsabban változó felsőfokú szakképzettségi igények kie légítésének is rugalmasan megfelel. Talán már a bevezetőből is kitűnt, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a felsőoktatás szükséges fejlesztését stratégiai fontosságú és nemzetépítő feladatnak tekinti. Már az első olvasat után megállapítható volt, hogy egy ilyen jellegű koncepció törvényalkotási nyelvre való lefordítása a javaslatban alig fedezhető fel. Magyarul, ez a javaslat egy adott felsőoktatási struktúra felépítését rögzítő és működését szabályozó rendszer kodifikációjának tekinthető, amely sokkal inká bb törődik az államhatalmi és az önkormányzati irányítás egyensúlyának a kérdésével, semmint az új társadalmi rendszer kínálta felsőoktatási reformcélok megvalósításához a törvényi garanciák biztosításával. (13.00)
