Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - TÓTH SÁNDOR (KDNP)
2856 strukturális és tartalmi változtatásokat vezettek be, amelyek a hazai köz- és felsőoktatásban a hagyományoktól, a valóságtól idegenek, tehát a működésük csak esetleges minősítésű; olyan követelményekkel jelentek meg, amelyek egy meghatározott képzési területen kiadott diplomák ekvivalenciáját is megkérdőjelezték. Átmeneti időben élünk, a Kereszténydemokrata Néppárt véleménye: a felsőoktatási intézmények az átmeneti, de működtető időszak múltán élvezzenek teljes autonó miát. Tisztelt Ház! Véleményünk szerint a megalkotandó törvénynek a szellemi alkotások jogával harmonizálva kell deklarálnia a tudományos tevékenység mellett a művészeti tevékenységet is, ezért utalnia kellene az oktatási, szervezeti és módszertani különbö zőségekre. A preambulum, illetve az I. fejezet ilyen jellegű hiányosságára utalok ezzel. A tudományegyetemek és a művészeti egyetemek alapítása, működési, képesítési föltételei, a vezető oktatóival - tanár, docens - szembeni követelmények, habilitációs sza bályok egymástól eltérőek, amit a tervezet 39. és 120. cikkelyei deklarálnak. A tervezet 120. cikkelyének viszont garanciális szabályként kellene erre utalnia, mivel ez a tudományegyetemek alkalmassági követelményeitől kivételszabályként fogalmazódott meg . Úgy tartjuk: nem tökéletes ugyan a jelen megfogalmazás, de azért elfogadható. Feltétlenül hiányoljuk viszont - az iméntiek megfontolása miatt is - az indoklásban az utalást arra, hogy a helyes jogalkalmazás az, hogy két különböző értékrendről van szó: a tudományéról és a művészetéről. Jogi nyelven analógiáról beszélhetünk. A javaslat dualista szerkezetben gondolkodik az egyetem, főiskola megjelölésekor, s ez valóban kontinuitást jelent az európai történelmi gyakorlatban. Azonban biztosítandó a két intézmé nyrendszer közötti átjárhatóság. Vagyis, hogy a főiskolát végzettek az egyetemek negyedik, ötödik évfolyamain folytathassák a tanulmányaikat. Meggondolandó: egyetemeink egy részén nem kellenee bevezetni az amerikai collegeképzés végén kiadott bachelordi plomához hasonló, három évi egyetemi képzés után megújított egyetemi alapdiplomát, amely lehetővé teszi a más egyetemeken való továbbtanulást és egyúttal a munkavállalást is. A többszintű diplomarendszer kiépítése egyben a szakmák arányának megváltoztatásá ra is lehetőséget adna. Mindezek megvalósításához szükséges a struktúrában egy célszerű, folyamatosan kialakított centralizálás, az univerzitások rendszere. Mindenképpen fenntartandó a művészeti felsőoktatás kétszintűsége: a bachelor of art főiskolai és a master of art egyetemi diplomával. Tisztelt Ház! A tervezet rögzíti a nem állami felsőoktatási intézmények létrejöttének feltételeit és lehetőségeit. A pozitív szándék mellett gondolnunk kell azokra a nehézségekre, amelyekkel ezeknek az intézményeknek szám olniuk kell. Mindenekelőtt az egyházi felsőoktatási intézményekre utalunk, amelyek kiemelten fontos területként vállalják a tanító és óvópedagógusok képzését. A 6. cikkely második és harmadik pontjaiban foglaltak már az elismerés pillanataiban negatív disz kriminációt jelentenek: az anyagilag elszegényedett egyházak ugyanis nem képesek megkezdeni az oktatást visszakapott ingatlanaikban, és így egy sajátos törvényi akadályoztatás jelentkezhet. Nem kétséges, máris az álláspontunk finanzírozási részéhez jutottu nk, amely a következő: "A felsőoktatási intézmények pénzügyi ellátása alapvetően a költségvetés feladata. A felsőoktatási intézmények pénzügyi ellátására az eddiginél differenciáltabb, teljesítményeken alapuló elosztási rendet kell alkalmazni." Feltétlenül tisztázandó olyan rendű és formájú finanszírozás kialakítása, amely nem hoz létre egyfajta függőségi viszonyt. A döntéshozatalban az oktatók és az állam szoros, de objektív együttműködését kellene kialakítani. Az állam nem csorbíthatja az egyetemek autonó miáját a finanszírozással, a "mit, hogyan és ki tanuljon" megkötésekkel. Véleményünk szerint ezért egy viszonylagos autonómiát kell biztosítani, és felhatalmazni az intézményeket, hogy ne csak tudománnyal, hanem tudományos munkaszervezéssel és az ahhoz
