Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2850 megoldatlansága idejétmúlt válaszfalakat tart fenn és illuzórikussá teszi a hazai ember i erőforrások komolyabb fejlesztését. Engedjék meg, hogy a hiánnyal és az elkendőzött problémákkal kapcsolatban csupán tömör felsorolással éljek. A törvényhozásból, illetve a törvényjavaslatból kirekesztődött a távoktatás, a postsecondary tanfolyamok piac a, a felnőttoktatás, az esti és levelező képzés, az átképzés intézményrendszere, a népfőiskolák és a most létesülő közösségi főiskolák rendszere. Ez komoly feszültséggel járhat majd, hiszen a de jure el nem ismert, nem hagyományos képzési formák jó úton va nnak afelé, hogy a fejlett világhoz hasonlóan nálunk is megfosszák a képzési monopóliumoktól az egyetemeket és főiskolákat. A koordinálatlanság, tehát hogyha nem jön létre a két intézményrendszer között koordináció, a meglévő források pazarlásához és a pár huzamos intézményrendszerek kiépüléséhez vezet. Erre hadd hozzam fel példaként, hogy külön átképzési központok épülnek, alakulnak ki, miközben vidéki főiskolák szellemi kapacitása kihasználatlanul van. Azt gondolom, hogy a kettőnek össze kellene kapcsolódn ia, és ez egy hatékony kihasználása lehet annak a szellemi potenciálnak, amit egy vidéki főiskola vagy egyetem magában tud hordozni. Erre a problémára az előző hozzászólásban is kitért már a képviselő úr, itt csak hadd utaljak arra, hogy tulajdonképpen a t avalyi költségvetés vitájakor már kifejtettem abbéli nézetünket, hogy a vidéki közösségi főiskolák, ahol az önkormányzat bekapcsolódhat erre a területre, milyen haszonnal és milyen reményekkel kecsegtetnek, illetve azt, hogy a regionális igények kielégítés e milyen társadalompolitikai haszonnal jár. Ennek az előnye nagyrészt abban állna, hogy azt gondolom, hogy az utazás, a kollégiumi elhelyezés, ha regionális beiskoláztatás van, illetve lehetőség van biztosítva arra, hogy a közeli városban vagy helységben t anuljon valaki, az mindenképpen hasznos azon fiatalok számára, akik a környéken laknak. Ugyanakkor ehhez kell biztosítani egy valamilyen fajta, több lábon megálló főiskolai rendszert, tehát mondjuk például, amire a kecskeméti főiskolai szövetség törekszik, hogy több intézményből álló szövetséget alakít ki, ahol többféle képzéssel eleget tud tenni a különböző, feléje megnyilvánuló igényeknek, azaz megfelelő módon alakíthatja a mai felsőoktatási rendszer sokféleségét. Azt gondolom, hogy az említett szféra, te hát ez a nem egyetemi, nem főiskolai vagy a főiskola keretében azért valamelyest beilleszkedő terület egyesítése az emberi erőforrások fejlesztésének tág kereteiben lehetőséget adna az egyének, a kisebbségek és a régiók esélyegyenlőségének megteremtésére. Az egyesítés alatt egy olyan képzési piacot építő politikát és törvényalkotást értek, amely a normatív állami támogatást vagy annak egy részét átadás helyett cserébe, az említett képzési dzsungel programjainak önkéntes akkreditálását szabná feltételül. Mos t rátérnék a harmadik tézisre, amelyben a finanszírozási rendszerre térnék rá, arra, hogy a hagyományos felsőoktatás esetében is képtelennek bizonyul a finanszírozás rendszerének gyökeres átalakítása nélkül az, hogy megújuljon ez a szféra. Itt fell kell hí vnom a figyelmet arra, hogy a normatív finanszírozás bevezetése, a tandíjrendszer kiépítése és a szociális támogatások átalakítása nélkül a magyar felsőoktatás modernizációja nem fog megtörténni. Vonatkozik ez a felsőoktatásban és a kutatásban érdekelt kör ülbelül 7000, azaz hetesezer alap és alapítvány áttekinthetetlen sűrűjére is, amelyek ma teljesen koordinálatlanul osztják a fejlesztési forrásokat. Koordináció nélkül marad az a pezsgés, amely a forrásbőség és a kontrollálatlan pályázatdzsungel közepette KözépEurópa legdinamikusabb intézményi lobbystáinak aktivitására épül. Az általam javasolt átállás nem az intézményfinanszírozással felhígítottan, normatív módjára korántsem olyan bonyolult, mint amilyennek első pillantásra látszik. A képzési áganként és intézménytípusonként kialakított normatívák kidolgozása a közoktatási finanszírozási rendszer
