Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2851 reformjának mintájára történhetne. Az esetleges feszültségek már egy, következő évi költségvetési vita során korrigálhatók lennének. A munkapiaci változások, a mé g oly csekély összegű tandíj piacot követő, piacot modellező hatása és a normatív állami támogatás együttesen olyan önálló modernizációs és alkalmazkodási nyomást hozhatna létre, amely a napi oktatáspolitikát felmentené a folyamatos reformálgatás kényszere alól és jóval áttekinthetőbb feladattal ruházná fel. A negyedik tézis, amire most rátérnék, az, hogy a törvénytervezet, törvényjavaslat teljesen elhibázottan válaszolt arra a kérdésre, hogy kié az egyetem. (12.30) Olyan mindentől és mindenkitől fü ggetlen lebegő autonómiafogalmat fogadott el, amelynek szervezeti következményei a későbbiekben komoly feszültségeket okozhatnak. A három évre választott rektor, a hivatalnokszerű intézményi adminisztráció és a költségvetési ügyekben is szavazó egyetemi, f őiskolai tanács mint hatalmipolitikai szerkezet csak rövid távú és kézzelfogható eredménnyel járó intézménypolitikában, tehát csak rövid távban érdekelt. A törvényelőkészítők joggal hivatkozhatnak arra, hogy más nyugateurópai rendszerek jogi szabályozás a is hasonló képet mutat, csupán arról nem tudnak, hogy ezekben a rendszerekben immáron 2025 éve keményen dolgoznak az autonómia, az állam és a társadalom új egyensúlyhelyzeteinek a kimunkálásán. Az Egyesült Államok és újabban NyugatEurópa válasza tehát az, hogy az autonómia csak akadémiai lehet, azaz csupán az oktatásra vonatkozik. Ami viszont az intézmény irányítását illeti, annak elszámolható és felelős politikát kell produkálnia a helyi társadalom és az adófizető polgárok közösségének. Akárcsak minden más társadalmi szférában, a felsőoktatásban is elkerülhetetlennek látszik igazi tulajdonosok találása. Ha nem is közvetlen gazdasági értelemben, hiszen egy egyetem - a nonprofit szférával egyetemben - nem keverhető össze egy gyárral. Itt elsősorban a prof esszionális, szakszerű intézőtanácsok felállítása és az intézményi adminisztráció szakszerűségének megteremtése, illetve továbbképzése ígér komoly eredményeket. Megfontolandó e tekintetben a svédek új törvénye, ami döntően állami fenntartású, de professzio nális vezetésű vagyonkezelő alapítványokká alakítja a korábban szigorúan ellenőrzött egyetemeket. Egyes univerzitásoktól távoli, válsággal küszködő kiürülő főiskolákat az érdekelt önkormányzatok szerepvállalásával akár privatizálhatunk is. Erre tettem egy utalást például Kecskemét esetében. Tudnunk kell, hogy a fenti javaslatok nélkül megállíthatatlanul halad tovább az állami felsőoktatás spontán privatizációja, amelyet olyan jelenségek kísérnek, mint a minimális óraszámok és a maximális különmunkák minden belső dinamizálást megakadályozó burjánzása. Tisztelt Országgyűlés! Most röviden szeretnék kitérni - mert az idő már előrehaladt - azokra a körökre, amelyek problémákat jelentenek számunkra. Az első ilyen az ágazati irányítás megléte, illetve az a döntéské ptelenség, ami a kormányt jellemezte az utóbbi időben, vagyis az A, Bverzió benyújtása az ágazati irányítás esetében. A mi álláspontunk szerint e törvényjavaslat ilyetén való előkészítése és javaslatának tétele gátolja az egyesítést, a különböző egyeteme k és főiskolák közötti egyesítést, integrációt, és a már elkezdett társulási folyamatokat is leblokkolja. Nem tudunk tehát azzal egyetérteni, hogy az elkülönülő ágazati irányítás hosszú távon megmaradjon. A másik probléma, amiről már beszéltem, tehát arról most nem is kívánok szólni, a közösségi főiskolák esete, amelyekbe a mi álláspontunk szerint érdemes volna helyi hatásköröket beengedni, hogy ezzel is helyi forrásokhoz juttassuk a felsőoktatás ezen területét.
