Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SASVÁRI SZILÁRD, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka:
2849 A harmadik ismérv, amit a törvényj avaslatnál figyelembe kell venni, az az, hogy a felsőoktatás rendszere, illetve az akadémiai szféra egésze nemzetközi jellegű. Tehát ez azt jelenti, hogy nem lehet önmagában a magyarországi viszonyokkal vizsgálni ezt a rendszert, hanem bele kell helyezni a nemzetközi összefüggésbe mind a tudomány esetében, tehát a kutatások és a tudomány művelése terén, mind a felsőoktatási rendszer egészén keresztül. Ez a kettős dolog, tehát a hallgatói létszám növelése és ennek az átalakítandó szférának a nemzetközi jelle ge persze azt jelenti, hogy szembe kell néznünk azzal, hogy milyen szükségletekre kell választ adnunk és kielégítenünk, és erre milyen lehetőségekkel bírunk. Ezért az itt elmondottak miatt fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi ez a törvényjavaslat itt és m ost, ebben a helyzetben. Én azt gondolom, hogy felsőoktatáspolitikai szempontból a hangsúlyos politikai kérdés nem ez a törvény, hanem a felsőoktatás fejlesztéséről szóló koncepció. Ez tehát az a terület, ahol komoly politikai kérdések merülnek fel. Ehhez képest ez a törvényjavaslat csupáncsak a felsőoktatási szféra rendszerét, szerkezetét határozza meg, vagyis azt a keretet, aminek a segítségével mozogva el lehet indítani a különböző fejlesztési irányokat. Ebben a megközelítésben tehát az állam és a felső oktatás viszonyrendszerét kell megvizsgálni, és ha megengedik, itt négy alaptételt szeretnék rögzíteni, mielőtt rátérnék a törvényjavaslat bizonyos pontokba szedett kritikájára, illetve a felsőoktatás hallgatói létszámának növekedésével kapcsolatos problém ákra. Elöljáróban még azt azért szeretném elmondani, hogy az olyan, mondhatni "humoros" részletekre nem kívánok kitérni, mint amit az a javaslat tartalmaz, ami itt előttünk van, hogy külföldi állampolgárok ne lehessenek egyetemi professzorok, vagy hogy a g azdasági főigazgatókat a minisztérium hozzájárulásával kelljen kinevezni. Tehát ezekre már eleve nem kívánok reflektálni és beszélni, mert ezeket én olyan alapvető problémáknak tartom, amin egy egyszerű, elhagyó indítvánnyal segíteni lehet. Tehát négy kiem elt részt szeretnék elmondani. Az első kérdés az autonómiát érinti, hogy hogyan is értelmezem és hogyan is értelmezzük mi ezt. A második azokra a hiányokra szeretne rámutatni, amiket ez a törvénytervezet tartalmaz. A harmadik kérdés a finanszírozási rendsz er, a negyedik alapvetés pedig egy alapvető kérdés feltevése, hogy kié az egyetem, kié a főiskola, és hogyan irányítják ezt, vagy ki a tulajdonosa ennek a területnek. Az első tézisben azt szeretném rögzíteni, hogy számomra, ha a törvényjavaslatot tekintem, akkor azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat számomra nem azt jelenti, hogy politikai célként az autonómia megteremtését tűzöm ki, hanem e törvényjavaslat az autonómia szempontjából számomra eszköz és az autonómia is eszköz. Eszköze annak, hogy a felső oktatás hatékonyan működjön, hogy a felsőoktatás iránt megnyilvánuló társadalmi elvárásokat kielégítsük és hogy a nemzetközi integrációba való bekapcsolódásunk megteremtődjön. Tehát ilyen szempontból az autonómia eszköze az ilyen hatékony működésnek és az ilyen társadalmi elvárások kielégítésének. Ez már csak azért is hangsúlyozandó, mert azt gondolom, nem lehet attól eltekinteni, hogy a magyar felsőoktatás egésze jórészt központi pénzekből, illetve helyesebben fogalmazva közpénzekből származna. Szerintem a z érdekeltek, tehát a felsőoktatási intézményekben részt vevő döntéshozók abban érdekeltek, hogy eredményesen és hatékonyan használják fel ezeket a közpénzeket, és hogy az alkotói szellemi kutatások révén az ország gazdaságának, illetve egészségügyének vag y kultúrájának olyan hozzájárulásait tegyék le vagy olyan fejlesztéseit tegyék le, amivel egyúttal kielégítik a fiatal állampolgárok igényeit is, akik a piacon vagy a társadalmi élet különböző polcain el fognak helyezkedni vagy erre törekszenek. A második tézisben az elfogadás előtt álló törvénytervezet az én véleményem szerint nem érint, egyenesen a problémákat félreismerő módon taglal olyan alapvető kérdéseket, amelyek
