Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2846 alrendszerek sajátosságainak megjelenítése. Ilyen körülmények között a törvénytervezet nem tud ja megvalósítani a felsőoktatási irányítás demokratizálását és a tárcaszintű irányítás integrációját. A törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy a művelődési és közoktatási miniszter számos hatáskörét 1996 végéig az orvosi, egészségügyi felsőoktatás teki ntetében a népjóléti, az agrárfelsőoktatás tekintetében pedig a földművelésügyi miniszter gyakorolná, ellentétben áll a törvényjavaslat alapvető célkitűzésével, sőt a Nemzeti Megújhodási Program ilyen jellegű feladataival, az egységes kormányzati irányítá s elvével. Különösebb képzelőerő nélkül is előre látható, hogy ennek törvénybe iktatása nagymértékben lassítaná, akadályozná a törvény végrehajtását, a felsőoktatás átalakításával, fejlesztésével összefüggő feladatok megvalósítását. E rendelkezésnek a törv ényjavaslatba való bevétele racionális érvekkel nem indokolható, és azt csak a helytelenül értelmezett tárcaérdekek és a koalícióspolitikaiszempontok magyarázzák. A negyedik kulcsfontosságú terület az intézményi autonómia és demokratizmus kérdésköre. A fe lsőoktatás irányítási modelljének átalakítása az intézményi autonómia, önkormányzatiság és demokratizmus szempontjából is döntő kérdés. A törvényjavaslatban az előbbi korlátozottsága és ellentmondásossága szükségképpen lecsapódik az utóbbi területén is. Ér demes közelebbről szemügyre venni, hogy milyen korlátok, illetve hiányosságok jelentkeznek itt a javaslatban. Az intézményi autonómia területén négy problémát szeretnék említeni. 1. A tervezet az intézményvezetővel kapcsolatos munkáltatói jogkörök gyakorlá sát - az önkormányzatiság alapvető követelményétől eltérően - nem az intézményi tanács, hanem az ágazati irányítás kezébe adja. 2. Ezzel összefüggésben nem deklarálja kellőképpen az osztott vezetés elvét, az intézményi tanács és az egyszemélyi felelős veze tő hatásköreinek megosztását. 3. Csak jelzi, de nem fogalmazza meg nyomatékosan az intézmény irányításának társadalmasítását, a régió társadalmi, gazdasági, kulturális szereplőinek bekapcsolását az intézmény életének alakításába. Erre pedig egyaránt lehető séget kínálna az intézményi tanács kiszélesítése, vagy egy új forma, az intézményi magisztrátus létrehozása, amely konzultatív fórumként segítené az intézményi tanács, illetve a megbízott vezető tevékenységét. Végül 4. A javaslat nem deklarálja a szükséges határozottsággal a testületi szervek funkciók szerinti differenciálását és összetételüknek a demokratikus participációt is következetesen érvényesítő megállapítását. Hasonló problémák figyelhetők meg az oktatók és hallgatók jogosítványainak területén is. A javaslat univerzálisan egy, illetve két esetben meghosszabbítható, határozott idejű kinevezést ír elő a tanársegédek és adjunktusok számára, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az egyes képzési ágak specifikumait és az egyes intézményeken belül kialaku lt munkamegosztást. Ez utóbbiak figyelembevételével a szocialista frakció álláspontja szerint az adjunktusok esetében - az eddig letöltött időt is beszámítva - lehetővé kell tenni az egyszeri meghosszabbítás utáni határozatlan időre szóló kinevezést. A hal lgatók és a diákönkormányzatok jogainak terén a tervezet a jelenlegi gyakorlathoz képest is viszszalépést jelent. Egyharmados arányban maximálja a hallgatók jelenlétét az intézményi tanácsban, s megnyírbálja a diákönkormányzatok egyetértési jogosítványait. Itt az a különleges helyzet állt elő, hogy a közoktatási törvény az általános és középfokú tanintézetek esetében több jogot biztosít a diákönkormányzatok számára, mint a felsőoktatási intézményekben. A szocialista frakció álláspontja szerint mindenképpen biztosítani kell a hallgatók egyharmados jelenlétét a vezető testületekben, és a diákönkormányzatok számára egyetértési jogot kell adni egyrészt az intézmény szociális és sportlétesítményeinek hasznosításában, másrészt a kollégiumok állami vezetőinek kivál asztásában, harmadrészt a hallgatók tanulmányi, ösztöndíj- és támogatási ügyeinek intézésében, s végül negyedszer, az oktatási segédeszközökkel és a tananyaggal kapcsolatos ellátás szervezésében. A negyedik, általam említett kulcsfontosságú kérdéskörként a felsőoktatás finanszírozásáról néhány gondolat. Ezen a területen figyelhető meg a legkevesebb pozitív irányú elmozdulás. A finanszírozási modell változatlanul erős költségvetésfüggő helyzetben tartja a felsőoktatást, s
