Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A felsőoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2847 továbbra is lehetővé teszi az alkupo zíciótól függő szubjektív elosztási rendszer fenntartását. A tervezett modell a központi forrásokból négy csatornát nyit meg a felsőoktatási intézmények számára. Az első a hallgatói előirányzat, amit normatív támogatásként - függetlenül a fenntartótól - mi nden intézmény megkap. Ez helyes. A második a képzési előirányzat, mely a működés bér- és más jellegű összetevőinek támogatására szolgál. Ezt a támogatást a javaslat szerint az állami intézményeken kívül csak az egyházi egyetemek, illetve főiskolák kapnák, ami súlyosan diszkriminatív jellegű más fenntartókkal szemben, s következményeit tekintve erősen korlátozza az intézményalapítás szabadságát. (12.10) Ez a támogatási forma sok szempontot figyelembe vesz - hallgatólétszám, fajlagos ráfordítás, szervezési f eltételek stb. , de végül is nem normatív támogatás, ami szubjektivizmusra ad lehetőséget és megkérdőjelezi a szektorsemleges finanszírozást. A harmadik ilyen csatorna a létesítményfenntartási és programfinanszírozási előirányzat az állami intézmények szá mára. Ez a támogatási forma két különböző dolgot kever össze, s a programfinanszírozásra nem pályázati alapon juttatott pénzeszközök elosztásakor megint csak szubjektivizmusra ad lehetőséget. Végül a negyedik csatorna a központi pályázati alapok köre a tud ományos kutatások támogatására és a tudományos továbbképzés feltételeinek megteremtésére. Ez a finanszírozási modell így, ebben a formájában elfogadhatatlan számunkra. A jelenlegi költségvetési támogatás rendszerének átalakításakor a Szocialista Párt alapv ető követelménynek tekinti egyrészt: az állami felsőoktatási intézmények vagyonhoz juttatását, a közalapítványi formában rejlő lehetőségek kihasználásának biztosítását; másrészt a fenntartótól függetlenül, az önállóbb és szabadabb gazdálkodás feltételeinek javítását; s végül harmadrészt a szektorsemleges, minden diszkriminációt és szubjektivizmust nélkülöző normatív támogatás kiterjesztését, a szakmánként diferenciált, normatív, illetve normatív jellegű finanszírozás kidolgozását. Ezeknek az alapelveknek me gítélésünk szerint a törvényben is meg kell jelenniük, ami a jelenlegi tervezet alapvető átalakítását követeli meg ezen a területen. Végül az utolsó kérdéskört érintve, az esélyegyenlőtlenségek mérsékléséről néhány gondolat… Az elmúlt évtizedben a társadal mi egyenlőtlenségek rohamos növekedésével párhuzamosan erőteljesen szűkült a felsőoktatás társadalmi bázisa. E tendencia további erősödése és a felsőoktatás anyagi terheinek további növekedése az ezredfordulóhoz közeledve a hallgatólétszám csökkenését vonh atja maga után. A tervezet, noha foglalkozik ezzel a kérdéssel, nem kellően érzékeny erre a problémára, nem ad igazi garanciákat az esélyegyenlőtlenségek mérséklésére, az alsó rétegekből jövő tehetséges diákok továbbtanulási esélyeinek javítására. A Szocia lista Párt erre vonatkozó javaslatai két területre, a felzárkóztatási formák rendszerének kialakítására és a növekvő anyagi terhek kompenzálására összpontosulnak. A felzárkóztatási formák területén - álláspontunk szerint - a nyitott felsőoktatási rendszer fokozatos kialakításával párhuzamosan lehetővé kell tenni a felzárkóztatást célzó nulladik évfolyamok indítását. Másrészt a rövidebb idejű postsecondary képzési formákat lehetőség szerint nyitottá kell tenni a diplomaszerzés irányában. S végül harmadszor: meg kell tervezni és támogatni kell egy olyan kollégiumi alrendszer kialakítását, amely a felzárkóztatás és tehetséggondozás szempontjait is érvényesíti működése során. A követelmények egy másik csoportja az anyagi terhek kompenzálására irányul. Itt lehet őség szerint kiszámíthatóvá és kalkulálhatóvá kell tenni a tanulmányok anyagi terheit, pontosan meg kell határozni az oktatáshoz szorosan kapcsolódó térítési díjakat. A törvényben megítélésünk szerint taxatíve fel kell sorolni ezek formáit, a tandíjat, a f élévismétlési díjat, a vizsgaismétlési díjat, a különeljárási díjat és a kollégiumi térítési díjat. Az általános tandíj kérdésétől függetlenül mindemellett a növekvő anyagi terhek kompenzálására a rászorulók számára kedvezményes tanulmányi hitelkonstrukció t és jövedelemadókedvezményt kell biztosítani. Végül, mentesítve a felsőoktatási intézményeket a szociális szempontú pénzosztás alól, a hallgatói támogatás
