Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SASVÁRI SZILÁRD, a FIDESZ vezérszónoka:
2831 Akadémia egy önálló fejezetet alkot a központi költségvetésben, amely lehet séges megközelítésként úgy is tekinthető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia állami költségvetési szerv. Ennek kicsit ellene menne az a fajta garancia, ami az autonómia biztosítását jelenti a Tudományos Akadémia tekintetében. Szeretnék még azokról a célokró l beszélni, amelyek minket motiváltak a tekintetben, hogy milyen változásokat mozdítsunk elő a törvényben. Itt két dolgot szeretnék hangsúlyozni: az egyik az egyetemekkel való viszony, a másik pedig a minősítés kérdése. Az első dolog az egyetemekkel való v iszony: itt külön talán érdemes kihangsúlyozni azt az elképzelést, hogy a mi álláspontunk szerint a kutatóintézeteknek, legalábbis bizonyos körének társulnia kell akár rövid, akár hosszú távon az egyetemekhez, főleg az alapkutatást végzőknek, de nem kizárt lehetőség az, hogy azok az alkalmazott kutatást végző kutatóintézetek is csatlakozzanak, amelyek, mondjuk, a gazdaságban vagy az iparban érintettek. Tehát, mondjuk, egy műszaki egyetemhez kapcsolódó kutatóintézetek, azt gondolom, nagyobb eséllyel pályázha tnak különböző gazdasági megrendelésekre együtt, mint különkülön, ahol is a piacon versenyképesen és versenytársként jelentkeznek. Egy szempontot mindenképp elmondanék, ami e mellett szólna, az ilyenfajta integráció mellett. Ez pedig az, hogy mind a két intézmény ma Magyarországon rendelkezik egy jó infrastruktúrával, aminek a működtetése okoz nagyon sok gondot a mai költségvetési helyzetben. Ezért azt gondolom, racionális megoldásnak tűnik, hogyha ezeket az infrastr uktúrákat összekapcsoljuk, és így a hatékony működése is biztosítható ezen intézményeknek, mindkettőnek egyaránt. A következő előnyökkel járna ez az én meglátásom szerint, azon túl, hogy már elmondtam, hogy a gazdasági vállalkozásban ez egy fontos megközel ítés lehet: Azt gondolom, hogy a kutatóintézetekben szereplő szellemi potenciál nem tartható távol a hallgatóktól, ebbe be kell kapcsolódniuk nekik, is és éppen úgy a kutatóintézeti embereknek az oktatásba is, már aki ezzel a képességgel bír, a tanítás kép ességével. Tehát a graduális képzésbe is bevonni javaslom, és a törvényjavaslat ilyen kereteket azért biztosít erre a funkcióra. Azt gondolom, hogy emellett valahol érdekeltté kell tenni a kutatókat is, és erre talán a legjobb terep az lesz, ami a továbbké pzést jelenti a magyar felsőoktatásban, vagyis azon tudományos fokozat elérésének lehetősége, ami az egyetemi szférában adatik meg. Tehát a kutatóknak - úgy érzem , legalábbis a fiataloknak mindenképp motiváció az, hogyha az egyetemmel összekapcsolódott i ntézményrendszerben működnek. A második kérdés, amit már előre jeleztem, a minősítés kérdése. A FIDESZ álláspontja szerint teljes értékű tudományos fokozatot az akkreditált egyetem, az akkreditált program adhat. Ebből az is következik, hogy a mi álláspontu nk szerint törvényi értelemben nem létezik magasabb doktori fokozat vagy tudományos fokozat. Ezért a mi javaslatunk az, hogy véleményünk szerint két álláspont közül lehetne választani: vagy azt lehet mondani, hogy az Akadémia azt választ be a testületébe, köreibe, akit akar, és ezt különböző címekkel rendezheti. Ez azt jelenti, hogyha kíván, akkor adhasson akadémiai doktori címet, azonban nem tudjuk elfogadni azt az álláspontot, hogy ezt a törvény tudományos fokozatként említse meg. Szociológiai értelemben lehet különbség és lehet hierarchia akár az egyetemen szerzett doktori és akadémiai doktori cím között, de jogi értelemben, hierarchikus értelemben ilyen szempontból nem lehet. Ezért a mi álláspontunk ahhoz közeledik, hogy ezt címként vagy rangként fogalma zzuk meg a törvényben és ne tudományos fokozatként.
