Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - SASVÁRI SZILÁRD, a FIDESZ vezérszónoka:
2832 A másik variáció még elképzelhető lenne, ami már, azt hiszem, itt elhangzott, ez pedig az, hogy egyáltalán az akadémiai doktori cím egy fölösleges procedúra lenne, hiszen tulajdonképpen az Akadémia levele ző tagsága, illetve rendes tagsága megfelelő minősítést, megfelelő tudományos rangot jelentene azoknak az embereknek, akik a tudományban ezt még előmenetelként tekintik. E kétféle alternatíva közül tehát mi az első felé közeledünk, ami az én álláspontom sz erint egy kompromisszumos megoldás lehet, ami nem korlátozná azt a jogot, hogy az Akadémia olyan címeket vagy rangokat adjon az oda betérni szándékozóknak, amilyet akar, és biztosítja azt a lehetőséget ugyanakkor ehhez, hogy azok számára, akiknek a PhD nem megfelelő érték, azok még továbbmehessenek, és további produktumokat letéve tegyék meg és célozzák meg ezt a részt. Ehhez, azt gondolom, hogy a Tudományos Akadémiának érdemes volna egy belső értékelési rendszert kialakítani, amire talán egy doktori tanács elegendő vagy egy ilyen jellegű szervezet elegendő lehet, azonban nem feltétlenül tartom fontosnak, hogy ezt a törvényben mellékletként szerepeltessük. Közeledve a beszédem végéhez, hadd mondjam azt el, hogy a Magyar Tudományos Akadémia azért az elmúlt ne héz időkben a sok visszásság ellenére is tulajdonképpen menedékül szolgált nagyon sok embernek. Ez a menedék nem feltétlenül a tudós testület, az akadémikusok körét jelentette, de jelentette mindenképpen a kutatóintézeteket. Tehát egy olyan visszavonulási terep vagy áttérési terep volt ez nagyon sokak számára, akik az egyetemen nem tudtak, vagy nem volt számukra adott az a lehetőség, hogy ott szabadon működhessenek, s azok a korlátozások, amelyek ezeken a területeken érvényesültek, a számukra akkor szűntek meg, amikor áttértek a kutatóintézetekbe, és talán ha megnézzük a 80as évek változásait Magyarországon, akkor ez követhető, hogy nagyon sok olyan ember került át a tudományos kutatóintézetekbe, akik egyébként később a politika olyan területén jelentek meg , ahol elsőként emelték fel a szavukat a demokratizálódás mellett. Én azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban, ahol nagyon sok probléma volt, az átmenet időszakában, abban az időszakban, amikor - talán szabad így mondanom - a politikai terpeszkedés már túl lépett volna egy bizonyos határt, a Tudományos Akadémia elnöke és a főtitkár mindent megtett annak érdekében, hogy a saját autonómiájuk, illetve a tudomány autonómiája ne sérüljön. S talán ezért érdemes lenne köszönetet mondani az elmúlt három vagy négy év tekintetében is. Azt gondolom, azt is fontos kiemelni, hogy maga a Tudományos Akadémia szorgalmazta a saját reformját, és annak során folyamatos, aktív partnere volt a döntéshozóknak, tehát mind a kormányzatnak, mind pedig a parlamenti megfelelő testülete knek is. Talán hogyha a politikai veszélyeztetettség érzete vagy maga a veszélyeztetettség - hogyha ez létezik - megszűnik, akkor erőteljesebb változásokat lehetne vagy lenne mód megindítani. (11.00) Ezt azért tartom fontosnak, mert az a problémás terület, ami a kutatóintézeteknek a státusát, illetve a kutatóintézetekben dolgozók jogköreit és működésének kereteit jelenti, az ebben a törvényben talán csak egy kinyíló ajtó még, amin érdemes lenne továbbmenni. A magunk részéről arra törekszünk, hogy ezt a kiny íló ajtót tágabbra nyissuk, hogy minél többen kerülhessenek be a tudománynak ebbe a szobájába. Végül azt gondolom, hogy a magyar tudományosság mind a magyarországi életben, mind pedig a nemzetközi tudományos világban bebizonyította, hogy van szakmai tiszte ssége, erkölcsi tőkéje és tudományos színvonala, produktuma ahhoz, hogy megfelelő körülmények között, amelyről ennek a törvénynek kell szólnia, önmaga valósítsa meg a megújhodását, és ezzel betöltse hivatását. Nekünk, törvényhozóknak pedig az lenne a dolgu nk, hogy ehhez megfelelő törvényi kereteket biztosítsunk, és ezen a kereten belül - a felsőoktatási törvénnyel összhangban, a kettőt harmóniába hozva - biztosítanunk kell a tudomány autonómiáját, szabadságjogainak érvényesítését és azt, hogy ebben az orszá gban a magyar tudomány megbecsült legyen, és lehetővé váljon az, hogy a tudósok eredményei, produktumai közismertté váljanak, hiszen csak így tudják visszaigazolni azt, amit különböző módon
