Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 8. kedd, a tavaszi ülésszak 38. napja - A Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - PREPELICZAY ISTVÁN, a kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2824 Ha átnézünk néhány számsort az MTA bevételkiadásráfordítás kimutatásaiban, néhány hasznos információt nyerhetünk az MTAtörvény megalkotásához. Így például az MTA pénzéből külső támogatásra rendszeresen 1520%ot fordított, vagyis például a működési költsé gek aránya a kutatási ráfordításokhoz vagy a beruházáshoz viszonyítva 1950 óta folyamatosan emelkedik - volna mit ésszerűsíteni az MTA háza táján. Az MTA kiadásai között a legetikátlanabb tétel az Akadémia tagjainak mint minősítetteknek és tudományos pozíc iókat betöltőknek rendszeres havi tiszteletdíja. Az akadémikusok nem állásnélküliek: többségük a civil tudományos életben vezető, egyetemi tanár, igazgató vagy magasabb besorolású kutató; alapfizetésük magasabb, mint az MTA hivatalos állományában dolgozó t udósoké - a kifogásolt pótlékokkal utóbbiak fizetésének többszörösét is elérik. (10.20) Csak közben jegyzem meg, hogy a rendes akadémiai tag havi 75000 forintot, levelező tag havi 65000 forintot kap. Ugyanakkor az MTA kutatóintézeteiben dolgozók átlagos bé re 13800 forint. Azaz még egyetemi oktató kollégáik mellett is alulfizetetteknek számítottak az 1991es évi adatok szerint. Hangsúlyozom, hogy a tudóstársaság tagjának lenni országosan olyan erkölcsi elismerés, a tudósok körében pedig oly mértékű megbecsül és, melynél több a tudományos pályán nem érhető el. Az MTA nem lehet keresetnövelő és nyugdíjkiegészítő vállalkozás. Nem üdültető központ. A szellemi élet közkatonájának és vezetőjének nem itt, hanem a munkahelyén kell megkeresnie a nyugodt kutatómunkához szükséges anyagiakat, a többi magyar állampolgár mintájára. Nem gondolnám, hogy a magyar állampolgárok hajlandók volnának támogatni egy olyan gyakorlatot, mely életfogytiglani erkölcsi és anyagi támogatást biztosít megvalósíthatatlan technikai találmány, b ebizonyíthatatlan elmélet, hasznavehetetlen eljárás vagy egyszeri és egykori ötlet, mű vonatkozásában, akár gyarapították szellemi tárházunkat, akár egyenesen kárt okoztak nemzetünknek. A magyar tudomány művelése több szinten és sok munkahelyen folyik. Min d a párhuzamos kutatások kiküszöbölésére, mind a nemzet érdekeit szolgáló kutatási területek és ágazatok súlyozott támogatására, más esetben szinten tartására egy olyan tudományos koncepció kidolgozására van szükség, melyhez az egész ország egészének érdek e fűződik. E programnak kormányprogramnak kell lennie, melynek megvalósítóit a kormányzat közvetlenül támogatja a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erők ismeretében, az intézményrendszerek céljait és specialitásait messzemenően figyelembe véve. Nem kív ánok jelenleg részletes tervekkel előállni, de emlékeztetek arra, hogy a TUKUFAtól napjainkig, az OTKAig mindig volt megoldás egy átgondolt célprogram támogatására, az állami költségvetés kutatásra szánt pénze egy részének megfelelő áramoltatására. Itt e gy szempontot kell figyelembe venni: az anyagiak elszámoltatása eredménycentrikus legyen. Ebben a rendszerben kell megtalálni az MTA helyét is. Ezért a jelen törvényben az MTAnak olyan státust kell találni, mely biztosítja a neki szánt méltóbb pozíció zök kenőmentes elfoglalását. Megítélésem szerint az MTA költségvetéséből felszabaduló pénzt a felsőoktatásba kell átirányítani, mert csak így érhető el, hogy ne kizárólag az MTA kegyeitől függjön például az egyetemeken folyó tudományos kutatás volumene. Az MTA által sokszor felhánytorgatott szürkeállománykiáramlás, az egyetemi oktatás elsekélyesedése bizonyíthatóan az eddig folytatott akadémiai irányítástámogatás rendszerének a kudarca, nem pedig az MTA aluldotáltságának következménye. Hangsúlyozom, hogy az a nyagi és szellemi erők bizonyos átcsoportosítása nem egy centralizálás első lépése vagy a kutatói szabadság gúzsbakötése, hanem a kutatásoktatás ésszerű összekapcsolása. Parlamenttől, Akadémiától függetlenül működő kutatóhelyek létesülnek a jövőben mind a z ipar, mind a mezőgazdaság szolgálatában, egy szabadpiaci rendszer speciális kérdéseinek megoldására, ha ezt az ésszerűség megköveteli. Köszönöm. (Taps.)
