Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 7. hétfő, a tavaszi ülésszak 37. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Vörös Vince): - BALLA GÁBOR TAMÁS, DR. (MDF)
2793 után is megtehetik - kérdés, hogy a választási lehetőségek megnégyszereződése miben korlátozza a szabadságukat. Az is kérdés, hogy miért nem tekinthető szabadabbnak az a rendszer, ahol a gyerekek általános iskolai tanulmányaikat nemcsak állami, hanem egyházi, alapítványi és magániskolákban is letudhatják. A félreinformált köztudatban gyökeret eresztett az a téves vélemény, hogy a közoktatás tartalmi szabályozásának megváltoztatása veszélyezteti a pedagógusok önállóságát. Akik ezt állítják, vagy csak a korábbi gyakorlatot - amely jelenleg is érvényben van , vagy csak a törvényjavaslatban szereplő eljárásokat ismerik , vagy egyiket sem. A még funkcionáló, úgynevezett centrális tantervi rendszerben a minisztérium által kiadott Tanterv és utasítás című dokumentum részletesen határozza meg a tan tárgyakat, a feldolgozandó ismeretköröket, a követelményeket és az óraszámot is. A törvényjavaslatban megjelölt szisztéma szerint viszont a miniszter csak kerettanterveket ad ki: az iskolákban az oktatás helyi tantervek alapján folyik. Az új közoktatási tö rvény tehát nemcsak lehetőséget biztosít a pedagógus önállóságára, hanem ezt a végrehajtás egyik feltételének is tekinti. A törvénytervezet előkészítésének időszakában született meg egy új pedagógiai terminus technicus: az ideológiailag semleges iskola fog alma. Hogy ez pontosabban mit is jelent, feltehetően csak nagyon kevesen tudják megmondani. Egy nyugdíjas pedagógus ismerősöm szerint a lényege az, hogy az állami iskolában a gyerekeket nem szabad vallásos szellemben nevelni. Ennek viszont van egy régebbi, közérthetőbb elnevezése: a dialektikus materializmus szellemű iskola. Középiskolai tanárok hívták fel a figyelmemet arra, hogy az ideológiailag semleges iskola elvileg elképzelhető ugyan, de gyakorlati kivitelezése hasonló aggályokat támasztana, mint ha n emileg semleges pedagógusok alkalmazását is előírnák, mondván, hogy csak így előzhetjük meg igazán a tanulólányok részéről a fiúk, a fiúk részéről pedig a lányok hátrányos megkülönböztetését. (Taps a jobb oldalról.) Köszönöm. Egyébként szerintük nem tapasz talható különösebben, hogy a tanulók személyiségében zavarokat okozna az, hogy a tanárnők nőiesen, a tanárok pedig férfiasan viselkednek - mint ahogy az sem, ha vallásosok vállalják a vallásosságukat, az ateisták pedig az ateizmusukat. Visszatetszésre a gy ermekek körében inkább az ad okot, ha az ellenkezőjét teszik. Ők ugyanis még gyerekek. Így az ideológiailag semleges iskola helyett nagyobb a realitása az ideológiailag toleráns iskolának - amit a törvénytervezet is javasol. A törvénytervezet parlamenti vi tájában - amelyet véleményem szerint eddig nagyobb szakmai igényesség jellemzett, mint némelyik úgynevezett szakmai fórumét - megalapozottabb aggályok is felmerültek. A tisztesség úgy kívánja, hogy ezekre részletesebben reagáljak. Jogosnak tartom azt a kér dést, hogy a törvényjavaslatban leírt iskolarendszer milyen mértékben biztosítja az esélyegyenlőséget - ez egyébként az imént, a szakképzési törvény taglalása során is elhangzott. (18.50) Az esélyegyenlőség és a tehetséggondozás, a tömegképzés és az elitké pzés, a műveltségbeli homogenizálódás és a differenciálódás ellentétes követelmények. Ezeknek a kielégítése a modern oktatásügy egyik megoldatlan dilemmáját jelenti. Tény, hogy az európai keresztény pártok oktatásügyi filozófiája általában abból a tételből indul ki, hogy az iskolarendszernek az emberek eltérő adottságait, képességeit, teljesítményskáláját kell figyelembe venni, ezért elutasítják a nivelláló, integráló iskolát. A baloldali pártok viszont éppen az esélyegyenlőség kívánalmait hangsúlyozva, az egységesítési törekvéseket támogatják. Így megértem az ellenzéki képviselőtársaim elégedetlenségét amiatt, hogy szerintük a törvénytervezet az egyenlőség tekintetében nem lép előre a korábbi szocialista művelődéspolitikához képest. Azt sem vitatom, hogy az egyenlőség jelszavát hirdető rezsim oktatáspolitikájának alapvető
