Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 1., kedd a tavaszi ülésszak 35. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között Genfben 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, valamint a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság között Genfben 1993. március 29-én aláírt kétoldalú mezőgazda... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - KÓSA LAJOS (FIDESZ)
2625 Ennek a főbb állomásai a KG ST megszűnése után az Európai Közösséggel történő kapcsolatok normalizálása, később a társulási szerződés aláírása, a Visegrádi Hármakkal, illetőleg később Négyekkel történő szabadkereskedelmi megállapodás és most az EFTAszerződés. Ezzel lezárul az a szak asz, amely az új szabadkereskedelmi övezetek és Magyarország kapcsolatait rendezi. Innentől nem várható az, hogy Magyarország újabb régiókkal, újabb szabadkereskedelmi megállapodásokkal, illetve újabb integrációkkal köt megállapodásokat, ezek az integráció k végül is most már adottak Magyarország számára. Itt a további feladat az valami egészen más lesz. Elsősorban arra gondolok, hogy a most ratifikálandó szerződésben és a korábbi szerződésekben lévő lehetőségeket ki kell használni a magyar gazdaság számára, illetőleg a megállapodásokat bővíteni kell, az európai integrációhoz való csatlakozást el kell mélyíteni és a kereskedelmi feltételeket tovább kell javítanunk. Csak egy ilyenre utalok: az EFTA és az Európai Közösség között még mindig megvan az úgynevezett kereskedelmi kummulációs probléma, ami azt jelenti, hogy az EFTA és az EK közötti országok kereskedelmében, amennyiben ezen országok egy harmadik országon, teszem azt Magyarországon keresztül kereskednek, akkor nem ismerik el származónak a magyar hozzáado tt értékben a közvetítői szerepet. Ez jelentős hátrányt jelent a magyar gazdaság számára. Tehát még vannak olyan feladatok, amiben Magyarországnak és a magyar gazdaságpolitikának is aktív szerepet kell vállalni. Úgy gondolom, hogy azok a tárgyalások, amely ek Magyarország és az EK, és az EFTA között zajlanak, illetőleg még nyilván fognak zajlani, ezekre a problémákra is ki kell hogy térjenek. Hogy mi következik ez után a folyamat után, az egy nehezebb kérdés. Az eddigi eredmények - bár rendkívül kemény tárgy alásokon keresztül valósultak meg - mégis egy elég nyilvánvaló politikát képviseltek. Azt is mondhatnám, hogy ennek a politikának, nevezetesen társulni az EKhoz, megkötni az EFTAval való szerződést és létrehozni azokat a szabadkereskedelmi társulásokat é s övezeteket, amelyeknek a létrehozása elég nyilvánvaló és szükséges a magyar gazdaságpolitika számára, tehát ez a folyamat eddig elég nyilvánvaló volt, a végcél eléréséhez azonban, nevezetesen, hogy Magyarország az Európai Közösség tagja legyen, most már több alternatíva is kínálkozik Magyarország számára. Különböző tárgyalásokon elég jelentős különbségek fogalmazódnak meg. Egyes partnereink vagy EKtagországok azt tanácsolják Magyarország számára, hogy egészen egyszerűen jelentkezzen az Európai Közösségbe és várjon a sorára, míg mások például az EFTAn keresztüli kapcsolódás lehetőségét szorgalmazzák. Én azt hiszem, hogy a hangsúly azon lehet, hogy egy olyan, a magyar Parlamentben helyet foglaló politikai erők konszenzusán alapuló rugalmas gazdaságpolitiká ra és integrációs stratégiára van szükség, amely ezeket a javaslatokat ötvözni tudja, és ebben a politikában a rugalmasságon van a hangsúly. (12.10) Nehéz lenne most megmondani, hogy az EFTAn keresztül vezete Magyarország számára az út a közösségbe, vagy valami más mód az, ahogyan hamarabb tudunk a Közösség teljes jogú tagjává válni. Azt hiszem, ezeket az utakat nyitva kell tartani, és egy rugalmas, konszenzuson alapuló politikával kell minél gyorsabban hozzásegíteni az országot ahhoz, hogy az Európai Köz össég teljes jogú tagjává válhasson. Az EFTAszerződés ezen szempontok szerint, azt hiszem, túlmutat önmagán. Nevezetesen: bár az EFTAt sokan leírandó együttműködésnek tekintik - hiszen többek között tagjainak egy része jelentkezett az Európai Közösségbe, azon túlmenően az EFTA belső piaca nem túl nagy piac az Európai Közösséghez képest, hiszen körülbelül 33 milliós piacról van szó, és most is kimutatható, hogy az EFTAtagországok egymással kisebb arányban kereskednek, mint az Európai Közösség
