Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 1., kedd a tavaszi ülésszak 35. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között Genfben 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, valamint a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság között Genfben 1993. március 29-én aláírt kétoldalú mezőgazda... - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - HORVÁTH TIVADAR, DR. (KDNP)
2623 és az abban való magyar részvételre gondolo k - mindenképpen megkerülhetetlen lépcsőfoka Magyarország teljes körű európai integrációjának. Az eddig elmondottak, azt hiszem, hogy olyan evidenciák, amelyek különösebb magyarázat nélkül is magától értetődővé teszik az EFTAországokkal létrehozott szabad kereskedelmi megállapodás és az ahhoz kapcsolódó mezőgazdasági tárgyú megállapodások megerősítését. Egy alapvetően új és negatív jelenség indokolja mégis azt, hogy szükségesnek látom ebben a kérdésben képviselőtársaim türelmét igénybe venni. El szeretném u gyanis oszlatni azokat a legutóbbi időkben keletkezett, illetőleg felerősödött aggodalmakat, amelyek az európai integrálódásunkra, és közelebbről a nemzetközi kereskedelemben való fokozottabb részvételünkre irányuló erőfeszítéseink eredményével kapcsolatos ak, esetenként megkérdőjelezik e törekvéseink értelmét. Kétségtelen, hogy országunk gazdasági talpra állításának, a piacgazdaság teljes kiépítésének, az ennek megfelelő szerkezet és tulajdoni viszonyok átalakításának, a nyugati országok átlagos fejlettségi színvonala elérésének, összességében tehát a modernizációnak jelenleg nem kedvezőek a külső körülményei. Elsősorban a hosszan elhúzódó recesszióra, világgazdasági krízisjelenségekre gondolok, amelyeknek a végét, sajnos, ma sem látjuk. Ehhez járulnak a vol t Szovjetunió uralma alá tartozó keleti tömb felbomlásának negatív következményei. Egyfelől a korábbi ellenségkép megszűnése folytán felerősödő hagyományos rivalizálás és féltékenység a közösség vezető országai között, és ebből fakadóan a nyugateurópai in tegráció elmélyülésének és továbbfejlődésének, a befelé fordulás veszélyének a problémáira gondolok. Másfelől pedig az átalakulásban egyre inkább magukat magára hagyottnak érző közép- és keleteurópai országok ugyancsak történelmi okokra visszavezethető fe szültségeire, sőt belső háborúira: csak a volt Jugoszlávia példája lebegjen a szemünk előtt. Ilyen körülmények között szükségszerűen erősödött meg a fejlett ipari országokban egyes csoportok protekcionizmusa, elevenedett fel a valójában soha meg nem szűnt blokkszemlélet, s hangzik néha egyre hangosabban, hogy a közép- és keleteurópai országok először hazájukban és egymás között boldoguljanak, a piacra jutás bővítését és fokozatos integrációjukat csak ezután igényeljék. Nem csodálható tehát, ha az átalakulá s fordulópontját lassan maguk mögött hagyó országokban, így Magyarországon is, növekszik a kétkedés és a bizonytalanság a NyugatEurópához fűződő kapcsolatokat illetően, és erősödni látszanak azok a hangok, amelyek kétségbe vonják a nyugati integráció létj ogosultságát. Már olyasmit is hallani hazánkban, hogy a mi természetes közegünk földrajzi oknál fogva KeletEurópa, és kifogásolják a keleti piacok - úgymond - feladását, szándékosan megfeledkezve a piaci fizetőképesség hiányáról. (12.00) Azt hiszem, hogy az EFTAországokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán ismételten le kell szögezni: a bezárkózás, a visszafordulás rövid távon sem hozhat gyógyírt átmeneti bajainkra. Az elmúlt több mint 40 év bebizonyította, hová vezet a történelmileg szerves en kialakult európai kapcsolatok korlátozása, s egy, tőlünk minden szempontból idegen térséghez fűződő viszonyok, kapcsolatok favorizálása. Természetesen a korábbi KGSTországokhoz fűződő gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok ápolására és fejlesztésére, az ott szerzett ismereteink kihasználására szükség van. A magyar exportpiacot - ismétlem - ezen országok felé orientálni azonban nem jelentene mást, mint jelenlegi relatív gazdasági elmaradottságunk konzerválását, a modern ipari országoktól való fokozódó elm aradást. A szélesebb értelemben vett nyugateurópai integrációhoz való felzárkózás és kapcsolódás tehát mindenképpen kényszerpálya a magyar gazdaság és a magyar társadalom számára.
