Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. június 1., kedd a tavaszi ülésszak 35. napja - A Magyar Köztársaság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között Genfben 1993. március 29-én aláírt szabadkereskedelmi megállapodás, valamint a Magyar Köztársaság és a Finn Köztársaság között Genfben 1993. március 29-én aláírt kétoldalú mezőgazda... - KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke: - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF)
2618 Felszólaló: Kovács László, a külügyi bizottság elnöke KOVÁCS LÁSZLÓ, a külügyi bizottság elnöke: Tisztelt Ház! A külügyi bizottság megvitatta a határozati javaslatot. Mindkét megállapodásról azt a véleményt alakította ki, hogy az az ország számára előnyös, az ország érdekeivel összhangban áll, következésképp mindkét megállapodás megerősítését, a határozati javaslat elfogadását javasolja. Köszönöm. ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A felszólalások következnek. Először megadom a szót azon képviselő uraknak, akik írásban jelentkeztek. Elsőké nt Fodor András Attila képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum. Felszólaló: Dr. Fodor András Attila (MDF) FODOR ANDRÁS ATTILA, DR. (MDF) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a '80as évtized végén a KGST szétzilálódása megkeződött, illetve tén ykérdéssé vált, akkor Magyarország számára is egyértelművé lett, hogy gazdasági integrációs kapcsolatainkat újjá kell értékelni. Különböző dilemmák vetődtek fel a gazdasági együttműködéssel kapcsolatban és ennek különböző lehetőségei voltak, amelyek közül időbe tellett, mire eldöntöttük és végérvényessé tettük, hogy milyen irányt fogunk követni. Lehetséges főbb alternatívák voltak: az Európai Közösség irányába történő elmozdulás, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás irányába történő elmozdulás, illetve re gionális szabadkereskedelmi megállapodások kötése. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy voltak azonban, akik egy újfajta KGST feltámasztásában vagy a KGST újraszervezésében vélték megtalálni azokat az előnyöket, amelyek a gazdasági integrációhoz kötődnek. A re ndszerváltáskor a KGST még létezett, ezért a fő feladat az volt, hogy ennek a számunkra előnytelen együttműködésnek a megszüntetése bekövetkezzen, mégpedig lehetőleg ne úgy, hogy mi egyoldalúan kilépünk belőle, hanem az egész integráció szűnjön meg. Ez sze rencsére időben megtörtént, és ezért teljes mértékben az új gazdasági együttműködések kialakítására fordíthattuk az energiánkat. 1990 végén, illetve 1991 elején közel egy időben tárgyalások kezdődtek az Európai Közösségekkel és az Európai Szabadkereskedelm i Társulással a gazdasági együttműködés megteremtéséről. Akkoriban az Európai Szabadkereskedelmi Társulás vezetői gyakran hangoztatták azt, hogy Magyarországnak el kellene döntenie, milyen integrációs politikát kíván folytatni, és el kellene döntenie azt, hogy az Európai Közösségekben vagy pedig az Európai Szabadkereskedelmi Társulásban látja a gazdasági együttműködés jövőjét. A 10. forduló után az Európai Közösséggel sikerrel megkötött társulási megállapodás, az úgynevezett Európai Megállapodás tényként sz ögezte le Magyarországnak azt a törekvését, hogy ezt a társulási szerződést egy állomásnak tekinti az Európai Közösségek felé való teljes integrálódáshoz, és ez a vita eldőlt. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy más irányokban is a számunkra lehetséges kínál kozó előnyöket ne használjuk ki. Ezt a célt szolgálja ennek a szabadkereskedelmi társulásnak a megkötése. A szerződést csak ez év márciusában sikerült aláírni, de a szerződő felek megegyeztek abban, hogy amennyiben a magyar Parlament ratifikálja azt, úgy 1 993. július 1jén hatályba lép, így élvezhetjük a szerződésből számunkra kínálkozó előnyöket. A szerződés értékelésénél figyelembe kell vennünk az alábbiakat. Elsősorban Magyarország társulási szerződését az Európai Közösségekkel, majd az európai gazdasági térség létrejöttét, egy 370 milliós nagypiac kialakulását, melyből Magyarország nem szeretne kimaradni és ezt kívülről szemlélni; illetve annak az igénynek az érvényesítését, hogy Magyarország egyenrangú partnerként bejuthasson a létrejött 370 milliós nyu gateurópai piacra.
