Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - FODOR GÁBOR, DR. (FIDESZ)
2497 Negyedszer: a legsúlyosabb és számunkra legaggályosabb terület a tanulószerződés kérdése. E z egyben a törvény legfontosabb újítása, amely a német duális modellt követve a gyakorlati képzést a tanuló és a vállalat közötti szerződés által szabályozza. A német modell érdemeit elismerve, ám a ma Magyarországának valóságára összpontosítva kételyek me rülhetnek fel bennünk. Mitől válik érdekeltté egy vállalat a tanulók alkalmazásában? A tervezet egyetlen gazdasági ösztönzőt, például adókedvezményt sem említ. Ha a vállalati érdek a tanulók ingyen dolgoztatása lenne, akkor milyen garancia kínálkozna a gya korlati képzés minőségének védelmére? Ha az elmaradt vagy hiányos képzés nyomán a tanulók megbuknak a szakvizsgán, milyen mechanizmusok szolgálják a becsapott fiatalok érdekvédelmét? Milyen következményekkel jár a sikertelen vizsga a gyakorlati képzőhelyet biztosító vállalatra? Ha a gyakorlati képzés minősége szakfelügyelettel nem is biztosítható, hogyan válik lehetségessé a gyakorlati képzés minimális szakmai színvonalának állami ellenőrzése? Állá spontunk szerint a gyakorlati képzés minőségének védelmét a szakmai szervezetek és kamarák láthatják el, ezen mechanizmusnak azonban nyomai sem lelhetők fel a tervezetben. A tanulói érdekképviselet súlyosan sérül, amikor a tervezet keményen és alacsony szi nten megszabja a tanulói juttatásokat a minimálbér 10%ában, ugyanakkor nem biztosítja, hogy a fiatalkorúak csak teljes értékű szakképzésben vegyenek részt. A törvény előírja a tanuló előképzettségével kapcsolatos követelményeket, de nem követeli meg, hogy a szakképzést mesterképesítéssel rendelkező szakember végezze, aki pedagógiai kiegészítő képzéssel is rendelkezik. A FIDESZ hagyományosan elkötelezettje a fiatal korosztályok magas színvonalú oktatásának és munkaerőpiaci beilleszkedésének. A tanulói szer ződés tervezetben felvázolt programja nem alkalmas a fenti célok megvalósítására. A tanulói érdekek védelmének egyik fontos eleme az az állami önkormányzati garancia, amely az időközben csődöt jelentő vállalatoktól veszi át és helyezi el más, gyakorlati ké pzési helyekre a tanulókat. A törvénytervezetben ilyen felelősség vállalásának nem találjuk a nyomát. Tisztelt képviselőtársaim! A valóságra érzékenyebb, a jelen gondjaira koncentráló politikát kellene követnünk. Ma nincs itt az ideje, hogy vigyázó szemünk et nyugatra vetve olyan terveket szőjünk, amelyeknek nincsenek meg az alapjai a mai oktatási rendszerben. Bármennyire is örvendetes az a kormányzati szándék, mely nyitott és rugalmas szakképzési rendszert kíván létrehozni a mai merev keretek lebontásával, ez nem épülhet homokvárakra, kormányzati tárcák álmaira. Adottságaink a nyolcosztályos általános iskola lassú, belső megújulását s a komprehenzív középiskolai képzés megvalósítását engedik meg számunkra. A szakképzés könnyebben tud idomulni egy, már létező intézményrendszer lehetőségeihez, mint a levegőben járva eljutni céljához. Olyan időben kell törvényes kereteket adnunk szakképzésünknek, amikor az hosszú idők óta legnagyobb és legátfogóbb válságát éli át. A magyar szakképzési rendszer egy tervgazdaság l ogikájára épült, melyben a teljes foglalkoztatottságra törekvés lehetővé tette, hogy a fiatalok számára a gyakorlati képzést teljes egészében az állami tulajdonú gazdasági szektor lássa el. Ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott. Ma Magyarországon pi acgazdaság van, ahol, mindannyian tudjuk, hogy a vállalatokat saját érdekeik vezérlik. Nehezen elképzelhető, hogy a túlélési nehézségekkel küzdő állami vállalatok vagy a megerősödésért küzdő magánszektor önként fog a szakképzés segítségére sietni. Törvényi deklarációk és óhajok nem elegendők ahhoz, hogy polgáraink számára az első szakmához jutást biztosítsuk. A munkaerőpiacon a munkaszervezetek védekező mechanizmusai kiszorítják a szakképzetlen pályakezdőket. A vállalkozó számára nagyobb konfliktust jelent a régi foglalkoztatottak elbocsátása, mint a pályakezdők felvételének korlátozása. A mai válságos munkaerőpiaci helyzetben a
