Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZŐR GYULA (SZDSZ)
2485 Körülbelül ezek voltak azok, amiket az általános vitában elő akartam terjeszteni. A véleményünk szerint m ég mindig nem késő, még mindig elkezdhetné a Kormány a konzultációt. A pedagógusok között a megyémben, és egész biztos, hogy ez országos jelenség, hallatlan érdeklődés van a törvény iránt, rengeteg tudás áll rendelkezésünkre, amit föl tudnánk használni, ho gy olyan törvényt alkossunk, amelyiket nem kell két év múlva vagy talán egy év múlva újra megváltoztatni. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.) ELNÖK (Szűrös Mátyás) : Köszönöm. Megadom a szót Szőr Gyula képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. Felsz ólaló: Szőr Gyula (SZDSZ) SZŐR GYULA (SZDSZ) Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A napokban elolvastam a Fizikai Szemle 1993. évi 5. számát, azaz a májusi számát, ez a legújabb. Ebben Jong Hahan, a Koreai Pedagógiai Kutató Intézet szöuli elnöke írt egy cikket A természettudományos oktatás reformja egy változó társadalomban címmel. Szomorúan állapítottam meg, hogy a magyarországi oktatási viszonyok, azaz hogy a különböző iskolákba a korosztályok hány százaléka jár, a koreaihoz képest körülbelül tízéve s késésben vagyunk. Európai összehasonlításban is rosszul állunk, ha azt vizsgáljuk, hogy a közép- és felsőfokú iskolába a korosztályok hány százaléka jár. Közismert, hogy a tudományostechnikai forradalom következtében egyre több jól képzett, művelt ember re lesz szükség. Ugyanez a táblázat, amelyikről az előbb már beszéltem, azt is megmutatta, hogy egyenes arányban növekedett a Koreai Köztársaság nemzeti jövedelme a befektetett oktatási költségekkel párhuzamosan. Tehát gazdaságilag is megéri ezt a dolgot t enni. André Kosztolányi a múltkor televízióban egy nyilatkozatában azt mondta - megkérdezték tőle, hogy egy szegény ember mit tegyen a pénzével, és azt tanácsolta , a szegény ember ne tőzsdézzen és ne gazdasági vállalkozásokba fogjon, hanem helyette iskol áztassa gyermekeit. Én úgy gondolom, hogy Magyarország pontosan ugyanilyen helyzetben van, következésképpen véleményem szerint egyre több összeget kell költenünk Magyarországon az iskoláztatásra. Közoktatásunk tehát korszerűsítésre szorul, éppen ezért üdvö zöljük, hogy a tankötelezettséget a törvény tíz tanévben állapítja meg, mert lehetőséget nyújt arra, hogy a tanulók a korábbiaknál mélyebb és alaposabb ismeretekre tegyenek szert. A közoktatásról szóló 10024es szám alatti törvényjavaslat nagyon szűkszavúa n bánik az oktatás tartalmi kérdéseit illetően. Hangsúlyozza ugyan a tanszabadságot, de az egyes kérdések szabályozása során ennek ellentmondóan intézkedik. A tanszabadság legfőbb feltétele az iskolák autonómiája, azaz minden iskola nagy szabadságot kapjon abban, mit és hogyan tanít. Szabadságukat csak a központilag meghatározott kerettanterv és az állami vizsgarendszer szabályozza. A tanszabadság legfontosabb eszköze pedig a tankönyvek, a tantervek és a szakmai szolgáltatások piaca. Az á ltalunk ajánlott rendszer a következő módon működne: az iskolák megvásárolják a szakértők által elkészített kerettanterveket, hiszen teljes óraszámban dolgozó pedagógusoktól ez nem várható el. A kerettantervekhez igazodóan veszik meg a hozzá csatlakozó tan könyveket, taneszközöket, pedagógiai szolgáltatásokat. Ha ez a piac elég nagy választékot nyújt, akkor nem kell félni attól, hogy az iskolák elveszítik egyéni arculatukat. Az állam feladata mindössze annyi, hogy koordinálja ezt a piacot, és teremtse meg a feltételeit. Arra ugyanis valakinek nyilván figyelni kell, hogy a kerettantervek által megadott ismerethalmaz a vizsgakövetelményekkel összhangban legyen. Természetesen ez is csak akkor fontos, ha az iskola vállalkozik az alapvizsgára való felkészítésre. A vizsgarendszer követelményeinek kidolgozását a kerettantervek készítésével párhuzamosan kell elvégezni. Ezzel szemben a törvényjavaslatból olyan
