Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - SZŐR GYULA (SZDSZ)
2486 kép bontakozik ki, hogy az állam ahelyett, hogy megteremtené a piac feltételeit, minisztériumi intézetekkel fo g például tanterveket és tankönyveket fejlesztetni, így vigyázván arra, hogy saját szervezetei végezhessék a szakmai szolgáltatást és az ellenőrzést is. A törvényjavaslat szerint a NAT, vagyis a nemzeti alaptanterv két részből áll. A tantervi alapelveket a Kormány, a tantervi követelményeket a miniszter adja ki. Ez számunkra nem fogadható el. Mi azt szeretnénk, ha a tantervi alapelveket a Parlament hagyná jóvá, a tantervi követelményeket pedig egy olyan demokratikusan összeálló szakmai grémium készítené el, amely társadalmi támogatottságot élvez. Csak így biztosítható ebben a kérdésben az elengedhetetlenül szükséges szakmaitársadalmi konszenzus érvényesítése. Amíg nincs nemzeti alaptanterv és vizsgarendszer, addig pedig a törvény nem léptethető hatályba. Az általunk ajánlott rendszerben a tankönyv kiadása és terjesztése piaci módszerekkel történik, tehát a támogatást a felhasználó tanulók kapják meg. Nézzük meg egy kicsit közelebbről a tankönyvek problémáját. Ma a minisztérium ad megbízást egyegy tankönyv m egírására, de ha a tankönyv írója megbízás nélkül ír tankönyvet, akkor azzal a kockázattal jár, hogy esetleg nem veszik fel a tankönyvjegyzékbe, így aztán nem is kap dotációt. Így járt tavaly például az egyik történelemkönyv írója, aki a legújabb kori magy ar történelemről írt tankönyvet a gimnázium 4. osztálya számára. Tehát szó sincs egyenlő elbírálásról, a különböző szemléletű könyveknek a piacon való versenyeztetéséről. A mai tankönyvhelyzetet egyik képviselőtársam, Bretter Zoltán igen szellemesen tankön yvcsárdásnak nevezte el. Szeretne ugyanis a kormányzat a piac irányába elmozdulni, de egykét lépés után visszatáncol az eredeti helyzetbe. Idén áprilisban kérdést intéztem a miniszter úrhoz a tankönyvárak ügyében. Akkor azt a választ kaptam az államtitkár úrtól, hogy a tanulók az iskolában fogják megkapni a részükre állampolgári jogon járó támogatást, ami ugyan nem sok, de még harcolnak, hogy több legyen. A következő héten azt olvastam az újságban, hogy pár száz forinttal megemelték a támogatást. Újabb egy hét múlva viszont - ismét az újságokban - azt olvastam, miszerint az idén mégis elmarad a támogatásnak ez a módszere, és a régi módszer, vagyis a kiadói támogatás marad meg. A tankönyvek terjesztése jelenleg szintén nagy gondokat jelent. ÉszaknyugatDunán túlon például a Libros Kft. olyan súlyos feltételeket szabott a terjesztőknek - például több részletben való szállítás és 8 napon belüli fizetés, maximum 5% visszáru, kicsi jutalék stb. , hogy sok helyen külön jutalom kitűzése ellenére, ezt a külön jutalm at az igazgató tűzte ki, sincs vállalkozó pedagógus az iskolákban a könyvek terjesztésére. Kötelezni pedig erre egyetlen pedagógust sem lehet. Ezeken a helyeken a tanulók úgy jártak, mint az egyszeri kolhoztyúk, amelyik minden reggel kapott tíz kopejkát, é s aztán ebből a tíz kopejkából azt vett ennivalót, amit akart. Ugyanis a tanulók ezekben az iskolákban kapnak egy jegyzéket a beszerzendő tankönyvekről, aztán ott szerzik be, ahol akarják. Tudom, hogy ez átmeneti állapot, de átmeneti állapotnak is tarthata tlan. Ugyanez a helyzet az alternatív tankönyvekkel is. Vannak már, s ez előrelépés, ugyanakkor az iskolák csak egy raktári számot, címet és árat kaptak ezekről a könyvekről. Így látatlanban kellett volna megrendelniük. Kíváncsi lennék, hogy hányan rendelt ek így alternatív tankönyveket? A pedagógiai programokra, tankönyvekre, taneszközökre vonatkozó szabályozás nem segíti elő, sőt alapvetően gátolja egy valóságos program- és taneszközpiac kialakulását, hiszen ha a miniszter dönt - vagy valamelyik intézete - a tankönyvjegyzékbe való felvételről, akkor a miniszteri intézmény által kifejlesztett tankönyvnek engedélyez konkurenciát, ami egyáltalán nem érdeke. Így ugyanis a tankönyvtámogatás is megoszlik közöttük. (18.30) A közoktatási intézmények felsorolásából kimaradtak a megyei pedagógiai intézetek, amelyek szakmai szolgáltatótevékenysége nem nélkülözhető véleményem szerint a továbbiakban sem.
