Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - KIRÁLY BÉLA (SZDSZ)
2484 lehető módon csökkenjék, mert egy tehetséges fiatalnak - aki amellett ambiciózus is - ha nem adjuk meg a módot, hogy a tudásának, ambíciójának, tehetségének megfelelő fokon továbbtanulhasson, akkor egy gyöngyszem eshet ki a nemzet értéktárából. Hogy ez hogyan oldható meg, ösztöndíjakkal, kollégiumokkal, bármivel, bárhogyan, ha egyetlenegy tehetséges ifjút meg tudunk menteni a jövő számára azzal, hogy fölsőbb, minőségibb helyre tudjuk küldeni oktatás céljából, avval a nemzetnek teszünk szolgálatot. A m ásodik probléma a középső vezetés problémája: ROK vagy nem ROK. A mi vezérszónokunk már kifejezte a véleményünket, hogy mi ez ellen vagyunk. Az azonban, hogy a minisztérium és a közoktatási intézmények között ne legyen valami közbeeső ellenőrző, szolgáltat ó, bármilyen funkciót ellátó szervezet, azt alig lehet elképzelni. Tehát amellett vagyunk, hogy legyen. És itt van egy dolog, ahol két legyet üthetünk egy csapásra. Néhány megyében már meg is szűnt, más megyékben tengődik a megyei pedagógiai intézet, az é n megyémben szerencsére még virágzik, kitűnő pedagógusokat foglal magában, nagyszerű tapasztalatokat gyűjtöttek már eddig is össze, és ott áll az a lehetőség, hogy összekötő híd legyen a központ és a közoktatási intézmények között. A mi véleményünk az, hog y ezek a megyei pedagógiai intézetek ahol már megszűntek, újraélesztendők, ahol haldokolnak, életre kell kelteni, és ahol még életképesek, még további minőségi munkára kell azokat megszervezni és támogatni. Ez a megyei pedagógiaiintézetrendszer még a harm adik problémakörnél is nagyon jó szerepet játszhat, és ez a harmadik problémakör, amire különösen izgalommal és várakozással és egy kis baljóslattal néznek a pedagógusok, ez a pedagógusoknak az átképzése, továbbképzése. Az élet olyan gyorsan halad, hogy má r csak a technikának a gyors haladása maga is szükségessé teszi, hogy a pedagógusoknak nagyon széles körű továbbképzési lehetőséget adjunk. Ez az új rendszer pedig a pedagógusoknak új feladatokat, új területeket, magasabb képzettségi fokot igénylő munkákat adna, kínálna. Ebből kifolyólag ha valaha, a mai átmeneti időben a pedagógusok továbbképzésének kulcskérdésnek kell lenni. Természetesen ennek pénzügyi háttere van, különféle szervezési és más háttere van, de nagyon komolyan meg kell fontolni, nem tudjuke a Nyugatot követni abban, hogy héttől tízévenként a pedagógus teljesen fel van mentve egy évre a tanítás alól, és továbbképzéssel, kutatással foglalkozik, vagy tanfolyamra küldjük. Bármi legyen is a továbbképzés módja, meg kell találni a lehetőséget arra , hogy ez ne a pedagógus zsebére menjen. Ebben - mint mondom - a megyei pedagógiai intézetek kitűnő szerepet vállalhatnak, eredményes munkát folytathatnak a továbbképzésben, a kutatásban, szakkönyvtárak ápolásában és így tovább. A negyedik probléma kicsiny ek látszik, de én nagyon elvinek tartom: az országos szakértő és vizsgáztatási névjegyzéknek a kérdése. Semmi nehézségünk nincs az itt előírt szakmai követelésekkel kapcsolatban. Igen, nagyon szigorú szakmai követeléseket kell felállítani ahhoz, hogy egy p edagógus erre a listára felkerüljön. Ami engem zavar, az az, hogy tízéves gyakorlatot követelnek meg a pedagógustól, hogy a listára felkerüljön, azaz szaktanácsadói minőségben működhessék, érettségi vagy alapfokú vizsgabiztos vagy elnök lehessen és így tov ább. Az én legjobb barátaimhoz, a fideszesekhez fordulva jut eszembe az, hogy ezek a fiatalok bölcsek, akiktől azt sajnálom, hogy ilyen kevés van, sokkal többnek kellene lenni - nem ma, hanem általában , tehát a fideszes pedagógusok ebben az évezredben ne m kerülhetnének fel a listára. (Egy hang: Majd felkerülnek a következő évezredben.) Mert ha jelenleg gyakorlati pedagógusok is lennének, akkor sem tudnának eleget tenni ebben az évezredben a tízéves követelménynek. Ugyanígy ebben az évezredben nem kerülhet egy fiatal pedagógus a listára, aki a karrierjét velünk együtt kezdte, azaz abban az évben, amikor az országgyűlési választások voltak. Miért félünk a fiataloktól? (18.20) Én nem félek a fiataloktól, ebből kifolyólag módosítási javaslatot fogok benyújtani , hogy a tíz évet öt évre csökkentsék, és jöjjenek be a fiatalok is oda, ahol bölcsen kell tanácsot adni, vizsgáztatni, ellenőrizni és irányt mutatni.
