Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
2475 kerettanterv, helyi tanterv. Ha országos vita legitimálná, és nem titokban készülne. Ha műveltségi területeket tartalmazna, nem pedig hagyományos tantárgyakat. A NAT létrehozás át, különösen a követelmények meghatározásának és a tankönyvek elfogadásának menetét törvényi szinten kell szabályozni. Azért nem szabad ezt miniszteriális szinten tartani, mert a követelmények meghatározása éppen az, amivel a közoktatási rendszerben megta lálható jelentős érdekek a leginkább elő fognak törni. Az oktatáspolitikai konfliktusok nagy része a NAT készítésére fog áttevődni. Az egész közoktatás alapvető és hosszú távú érdeke az, hogy ezen érdekek megfelelő módon megjelenjenek és összhangjuk kialak uljon. A Nemzeti Alaptantervhez, a tankönyvellátáshoz, az oktatásirányításhoz kapcsolódva azonban a minisztérium a már említetteken kívül is szorgosan igyekszik hatalmát tovább építgetni. A Művelődési és Közoktatási Minisztériumban januártól létrejött és c söndben teszi dolgát a három T tanácsa: a Tanterv, a Tankönyv és a Taneszköz Tanács. Amolyan régiesen működik ez a cenzúrabizottság közvetlenül miniszteri felügyelet mellett. Jóváhagyja a tankönyveket és a tanterveket, ha valamilyen izgatót észlel valamely ik tankönyvben, akkor azt kijavíttatja, s a könyv megkapja a miniszteri jóváhagyást. Valóban lennie kell olyan testületnek, amely a tartalmi szabályozás és fejlesztés szakmai kérdéseiben megalapozottan dönteni tud. Egy ilyen testület azonban csakis szakmai alapon szerveződhet, nem kinevezési, hanem delegációs alapon. Van a közoktatási törvény tervezetében két zavaros rendeltetésű, egymást átfedő grémium, melynek tagjait a miniszter nevezi ki. Egyik az Országos Köznevelési Tanács, másik a Közoktatáspolitika i Tanács. Ezt a két testületet lehetne átalakítani olyanná, mely az oktatás tartalmi modernizációjának aktív intézménye lehetne. Ehhez azonban le kellene mondani arról, hogy például az Országos Köznevelési Tanácsot az oktatási miniszter személyes tanácsadó testületének fogjuk föl, melynek tagjait érdekes módon, ráadásul három évre nevezi ki a miniszter, vagyis a jelenlegi miniszter a következő miniszter tanácsadó testületét nevezi ki. (17.30) Tisztelt képviselőtársaim! A tanszabadság említett két összetevőj ének, a szakmai szolgáltatások, a tankönyvek, taneszközök piacának és a tartalmi szabályozásnak a modernizációt kell szolgálnia. Szeretném hangsúlyozni, hogy az, amiben egyet kellene értenünk, s amit maradéktalanul követnünk érdemes, az az a cél, hogy az o ktatás tartalma megfeleljen mindazon követelményeknek, amelyeket a demokráciára és a piacgazdaságra való áttérés tartalmaz a társadalommal szemben, illetőleg amelyek elé a modern társadalom állítja az egyént. Napjainkban a magyar gyerekek jelentős része egész iskolai pályafutása alatt nem kerül komolyabb kapcsolatba azzal a problémavilággal, amely a modern demokráciát jellemzi. Nem készülnek fel, hogy alkalmazkodjanak az állandó változásra. Nem kapnak komoly fe lkészítést ahhoz, hogy élni tudjanak a demokrácia alapvető intézményeivel, hogy illeszkedni tudjanak abba a tágabb kulturális és gazdasági közösségbe, melyet Európa alkot. A mai iskolai tananyag általában véve nem tükrözi azokat a drámai kihívásokat, amely ek elé a technikai és tudományos fejlődés állítja a társadalmakat. Alig jelennek meg a tananyagban azok a globális problémák - környezetszennyezés vagy nemzeti és etnikai konfliktusok által veszélyeztetett világrend , amelyek már rövid távon is meghatároz hatják az emberiség jövőjét, s amelyekkel csak egy olyan generáció lesz képes szembenézni, amely a problémákra szellemileg és lelkileg felkészült. A magyar iskolába nem hatoltak be az eléggé új, hatékonyabb tanítási és nevelési módszerek, ezek az iskolák n em eléggé korszerűek. Nem képesek megbirkózni a gyermektársadalom sokféleségével, nem tudnak mit kezdeni az egyéni különbözőségekkel, nincsenek jó módszereik a hátrányok kezelésére, a tanulási kedv felkeltésére.
