Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 24. hétfő, a tavaszi ülésszak 33. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Dornbach Alajos): - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ)
2476 Tisztelt Ház! Essék még néhány szó a finansz írozási elképzelésekről is, hiszen ez az a terület, ahol az oktatási kormányzat politikája és a Kormány programja a leglátványosabb formában mondott csődöt. Most, hogy már mindenki tudja, hogy a közalkalmazotti törvény előírásait a Kormány nem kívánja beta rtani, a legkülönbözőbb trükkökkel hozakodik elő, hogy még több pénzt spóroljon ki az oktatásból. A jelenlegi fejkvótás finanszírozásnak nevezett rendszer nem tökéletes, hiszen érzéketlen a fenntartás igen sokféle helyi jellegzetessége iránt és hordozza mi ndazt a negatívumot, melyek általában az önkormányzatok finanszírozási rendszerének megoldatlanságából erednek. Van azonban három pozitív vonása. Az egyik, hogy alkupozícióba hozhatja a szülőt, aki, ha elégedetlen az iskolával, gyerekével együtt a normatív át is elviheti máshova. A másik az elsőből fakad. Minőségi versenyre készteti az iskolákat. A harmadik pozitívum csak a törvényjavaslatban lévő új megoldással szemben említhető. A közoktatás szereplői három év alatt megszokták a fejkvótát, az új javaslat p edig semmit nem old meg az eddigi problémákból, ám újakat gerjeszt. A meglévő rendszerrel tehát nincsenek alapvető bajok, ezért itt a rendszerváltás sem indokolt. Előnyei nagyobbak, mint hátrányai, és lényegében ilyen rendszer kiépítésére törekszik több fe jlett európai állam. Értelmetlen a rendszer feláldozása olyan remények érdekében, melyeket más rendszer sem fog teljesíteni. Problémáink tulajdonképpen nem a pénzelosztás módjából származnak, hanem egyszerűen abból, hogy nincs elég pénz. Az ami megoldandó, a rendszeren belül is megoldható. A törvényjavaslatban szereplő finanszírozási rendben az állam csak a béreket vállalja, az épületfenntartást, mivel arról nem szól, értelemszerűen a fenntartóra bízza. A bér kiszámítási módja pedig egy kvázi tanulócsoport szerinti finanszírozásban történik. Technikailag ez mondjuk úgy oldható meg, ha a konkrét iskolák konkrét pedagógusait veszik alapul a maguk konkrét életkorával, végzettségével, szolgálati idejével. Ha pedig egy iskolában az engedélyezettnél több pedagógus van, akkor azt is központilag kell megmondani, hogy kit bocsássanak el. Vagy ami ugyanaz, azt kell megmondani, hogy az ötéves szolgálati viszonnyal rendelkező Marika néni vagy a 15 éves szolgálati viszonnyal rendelkező Zsuzsa néni bérét fogják átutalni. M ásképpen is elképzelhetjük ugyanezt a történetet. A törvénytervezet előírja, hogy milyen átlag tanulólétszámokra milyen átlag pedagógusszám jut, s a központi költségvetés csak az így meghatározott pedagógusoknak a a bérét utalja ki. Az iskolában viszont en nél több pedagógus van, vagy más a képzettségi, munkaviszonyban eltöltött idő összetétele, hiszen ezek a pedagógusok meglehetősen konkrétan léteznek. S így, mivel már nem a konkrét pedagógusok bérét juttatja el a kormányzat az iskolához, megint csak elbocs átásokra kerül sor. Akár így, akár úgy, a törvénynek az a szándéka, hogy garantálja a pedagógus béreket, megint csak kivihetetlen, másképpen fogalmazva: ámítás. Ez a finanszírozás rendszerében is rossz, hiszen az iskolák elveszítik belső életük rugalmas al akításának lehetőségét, keresettségük nem érvényesül rögtön, minden egyes odakívánkozó tanuló után, hanem csak elnyújtva akkor, ha a plusz tanulók száma eléri a következő átlagos csoportlétszámot. És a szülők elveszítik a lábbal szavazás lehetőségét is. Ti sztelt képviselőtársaim! Egy modern törvény a közoktatás szereplőinek viszonyát szabályozza és olyan elveken nyugszik, melyeket a társadalom nagy része oszt. A közoktatási törvénytervezet nem felel meg ezeknek a kívánalmaknak. Sokan mondják azt is: legyen már törvény, bármilyen is, hadd szűnjön meg a bizonytalanság a közoktatásban. Sajnos, azonban be kell majd lássuk, hogy a bizonytalanság nem szűnik, ellenben az oktatási kormányzat biztos törvényi háttérrel saját szája íze szerint avatkozik majd be az isko lák, mindannyiunk életébe. Ha ezt a törekvését meg lehetne nyirbálni, és a tervezetet olyan irányba
