Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2447 Például a munkaerőfejlesztő és képző központok - amelyek a 2. § szer int nem minősülnek szakképző iskoláknak - irányítási és funkcionális illeszkedése a teljes szakképzési rendszerhez nem megfelelően kidolgozott. Vagy: az országos képzési jegyzékbe új szakképzettség felvételére vonatkozó javaslattételi jog sem egyértelműen szabályozott. A szakképzési rendszer kialakításánál végső soron két alapvető szempontot kellett figyelembe venni. Az egyiket már említettük: a gazdasági szféra változását, amelyhez a képzési rendszernek alkalmazkodnia kell a sokrétű képzési, továbbképzési, illetve többszöri átképzési feladatok ellátásával. A másik a közoktatási rendszer, amelyre épül, és amelyben működik a szakképzés is. (19.00) A szakképzési törvény alapját a közoktatási törvény jelenti. Több helyen hivatkozik is rá, ezért sem elkészítése, sem megtárgyalása nem képzelhető el nélküle. A két törvény két minisztériumban készült. A szakmai és társadalmi viták során mindkettő jelentősen módosult, ezért - bár igyekeztek a törvényelőkészítők szorosan együttműködni - az összhang több ponton nem te remtődött meg. Most nem térek ki ennek részletezésére, konkrét példákkal történő illusztrálására. A jelentkező átfedések, illetve ellentmondások kiküszöbölése módosító javaslatokkal megoldható. Ezzel úgy gondoljuk, megvalósítható és egyértelművé tehető a k özoktatás és a szakképzés között a feladatok és hatáskörök ésszerű megosztása, meghatározása. A párhuzamosság problémáit és az együttműködés összhangjának fogyatékosságát mutatják a szakképzési rendszeren belül az ifjúságiiskolarendszerű és a felnőttiskol arendszeren kívüli képzésre, át- és továbbképzésre vonatkozó elgondolások is. A munkaerőfejlesztő és képző központok a többi oktatási intézménytől, képzőhelytől függetlenül, indokolatlanul centralizált hálózatként, a szakmailag felelős kamarák, ágazatok , egyéb szakmai szervezetek ráhatása nélkül működnének a törvénytervezet szerint. A felnőttképzés, az iskolarendszeren kívüli képzés számára külön intézményi rendszert tartanának fenn. Hiányzik a törvényjavaslatból az ifjúsági és a felnőttképzés összhangja , a közös munkára való törekvés. Pedig figyelembe kellene venni, hogy sajnos, a demográfiai mélypont felé közeledünk, és ennek következtében is jelentős kapacitások szabadulnak fel a szakmai iskolák hálózatában is. Már ma is jelentkezik ez a gond, hogy jó néhány iskola - érdeklődő hiányában - nem tud teljes kapacitással működni. Sok problémát okozott a gyakorlóhelyek megszűnése is. Szerencsére a Munkaügyi Minisztérium időben észlelte ezt a jelenséget, és erőfeszítései révén kialakult több szakképző intézmén y mellett saját tanműhely. A gyakorlóhelyeket azonban nemcsak egy képzési feladatra, hanem az iskolarendszeren kívüli képzésre is fel lehet és fel kell használni. Röviden: a meglévő személyi és tárgyi feltételek ésszerű, együttes hasznosításának lehetőségé t nem teremti meg a törvényjavaslat ezen a téren. Az ifjúsági és az iskolarendszeren kívüli képzés egyaránt a gazdaság érdekében kell, hogy működjön. A szakmai intézményrendszer nem önmagáért van, nem lehet független a társadalom gazdasági viszonyaitól, a termelést koordináló és irányító szervezetektől. A szakmai fejlesztésben érdekelt és felelős szervezetek, kamarák, ágazati érdekvédelmi szervezetek döntése nélkül képzés nem folyhat. Különösen figyelni kell abban az esetben, ha a képzés közpé nz felhasználásával folyik.
