Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A szakképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAJDU ISTVÁNNÉ, DR. a független kisgazda-képviselőcsoport vezérszónoka:
2448 A törvény az iskolarendszerű képzésnél komoly szakmai jogokat biztosít az érdekképviseleteknek, a nyugati demokráciákhoz hasonlóan alakuló kamaráknak. Ugyanezt a szakmai jogkört az iskolarendszeren kívüli képzés keretében is meg kellene teremteni. Ez annál is inkább fontos, mert a felnőttképzésben részt vevők azonnal a termelés részeseivé válnak. Természetesen csak akkor, ha olyan szakmai felkészítést kapnak, amelyre a társadalomnak, a gazdaságnak szüksége van. A törvény előnyeké nt szeretném megemlíteni, hogy a jövendő kamarák tevékenységével számol. Igaz, hogy jelenleg még nincs kamarai törvény, de helyes megoldásnak tartjuk, hogy a kamarák kialakulásáig későbbi feladatukat a minisztériumok látják el. A szakképző hálózat feladata , hogy a gazdaságot olyan szakemberekkel lássa el, akik a munkát el is tudják végezni, vagyis nem elég elméletben megtanulni ismereteket, hanem az oktatási idő alatt kell a tényleges gyakorlathoz is jutni. Külföldi példák során látjuk, hogy a különböző ors zágokban különböző formában valósítják meg ezt a feladatot. A sokat emlegetett német példa, a duális oktatás csak egyik lehetősége a felkészítésnek. Súlyos hibát követnénk el, ha a magyar gazdasági viszonyok között egy nálunk sokkal fejlettebb gazdaság kép zési rendszerét próbálnánk mechanikusan másolni. Európában és Amerikában is egyaránt működnek az oktatási intézmények mellett tanműhelyek, tanüzemek. Itt kerülhet sor részben az alapgyakorlatok lebonyolítására, részben pedig a bemutató, korszerű üzemek lét esítésével a legújabb eljárások megismertetésére. Magyarországon elsősorban a kisipar területén jelentős előrelépés történt, hiszen külföldi, adaptált tantervek alapján indultak új képzési rendben szakmunkásosztályok. Vannak azonban olyan területek, ahol m a nincs lehetőség duális képzésre. A törvény előnye, hogy megengedi a különböző helyi adottságoknak megfelelő gyakorlatszervezést. Így az iskolai és az üzemi gyakorlat egymásra épülésével képzelhető csak el a gyakorlati felkészítés. A törvényjavaslat egyik kritikus része a 4. és az 5. §, amelyben a szakképzés irányítási rendszere szerepel. Egyes vélemények szerint a jelenlegi állapotot konzerválja, mely szerint a népjóléti és a földművelésügyi miniszter a szakképzésben kiemelt hatáskörrel rendelkezik. Szeri ntük a szakképzés irányítási rendszere megfelelő, az általános képzésért felelős Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a szakképzéskoordinálásért felelős Munkaügyi Minisztérium mellett eltérő, nagyobb kötelezettségeket ró a Népjóléti és Földművelésügyi Minisztériumra, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztériumra. Ez a megosztás lehetővé teszi a jelentősen eltérő területeken a célszerű működtetést, megfelel több európai ország államigazgatási rendjének. Az 5. § (4) bekezdése lehetővé teszi a felada tok megosztását, a gyors alkalmazkodást a gazdaság fejlődéséhez. A törvényben rögzített megosztásra a szakképzés eltérő tartalma, eltérő szervezési lehetőségei és a nemzetközi kapcsolatrendszer miatt is szükség van. Érvként saját területünket említem konkr étan. A mezőgazdaság jelenlegi átalakulása, a rugalmas reagálás igénye, a termelés ciklikussága, a termelési folyamat hosszabb megtérülése és az a sajátosság, hogy a munka tárgya élő anyag, igényli az eltérő szabályozást, az FM kiemelt szerepét. Végül rövi den a finanszírozás kérdésére térek ki. Az iskolák működésének alapvető feltétele a pénzügyi ellátottság. A törvényjavaslatban rögzített finanszírozási formával elvileg egyetértünk, de a gyakorlati kivitelezés sok gondot okoz. A szakképzés működtetéséért a z iskola fenntartója, a legtöbb esetben a helyi önkormányzat felelős. A központi normatív támogatás mellett a fenntartó anyagilag nem tudja, de nem is akarja sokszor segíteni az iskolát, nem vállalja a többletkiadást, mivel a szakképző intézetek zömében ne m helyi, hanem nagyobb terület, több esetben megyényi terület érdekeit, szükségleteit elégíti ki.
