Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2374 szülőknél, családoknál jobban senki nem tudhatja, hogy milyen ismeret elsajátítása szükséges nekik a megfelelő életpálya megválasztásához. Ha bárki azt is hiszi, hogy jobb an tudja, érdemes az emlékezetébe idézni: a felelősséget az egyéntől át nem veheti. Az egyéni boldogulás alapértékét a közoktatás a sokszínű, modern tudás kínálatának megteremtésével szolgálhatja leginkább. E modern tudáskínálatnak a munkaerőpiac közvetlen igényeitől az egyén egészséges, testilelki fejlődéséhez szükséges ismeretekig kell terjednie. A közoktatás másik meghatározó alapfeladata a közjó előmozdítása. Nemcsak az egyén, hanem mindannyiunk, azaz a társadalom érdeke is, hogy hazánk polgárainak műv eltsége és tudása magas színvonalú legyen, s egymás különbözőségeit el tudjuk fogadni. Ezt pedig hagyományaink ápolásával, az Európához való közeledés elősegítésével és a demokratikus társadalom működéséhez elengedhetetlen polgári készségek kifejlesztéséve l lehet elérni, de csak egy olyan iskolarendszerben, amely a társadalmi kasztosodás létrejöttét nem támogatja. Köztudott az is, de hadd hangsúlyozzam itt ismét, hogy az egységesülő világgazdaság minden korábbinál élesebb versenyt jelent Magyarország államp olgárainak is. Azok a nemzetállamok, amelyeknek nem sikerül munkaigényes tömegtermelésről a nagy szellemi befektetést kívánó speciális termelésre átállniuk, elkerülhetetlenül elszegényednek. Ezért ma a nemzetállamok legfontosabb feladatai közé tartozik a v ersenyképesség biztosítása. Ez pedig a köz- és a szakoktatás területén a színvonal feletti folyamatos őrködés, a gazdasághoz rugalmasan alkalmazkodni tudó iskolarendszer kiépítése által valósulhat meg. Tisztában vagyok azzal magam is, hogy az egyéni boldog ulás és a közjó alapértékei gyakorta szemben állnak egymással. Ez pedig kikerülhetetlenül konfliktusokat szül. Így azt az oktatáspolitikát, azt a törvényt tudom csak támogatni, amelyik az egyéni érdeket és a közjót egyensúlyba tudja és akarja is hozni. Azt , amelyik egyformán fontosnak tekinti a rátermettek előrejutását és az esélyek egyenlőségét, és ennek megfelelő közoktatást épít fel. Azt a törvényt támogatom, amelyik megakadályozza, hogy a közjóra hivatkozva hatalmi túlsúlyra tegyenek szert akár az önkor mányzatok, akár az állam képviseletében a minisztériumok, akár egyegy szakmai elképzelés képviselői. Azt a törvényt, amely meghatározott keretek közé tereli egyegy tantestület, fenntartó, szülő egyéni ambícióinak érvényesülését is. Egyensúlyra kell törek ednünk, ezen a területen különösen. Tisztelt Országgyűlés! Minden oktatással kapcsolatos programunkban leszögeztük, hogy a magyar társadalom és a gazdaság fejlődésében az oktatásnak kulcsfontosságú szerepe van. Ezzel kapcsolatos döntéseink mindannyiunk köz eli jövőjét is alapvetően befolyásolják. Ráadásul az e téren elkövetett hibáinkat, de akár csak mulasztásainkat sem lehet egyszerűen újabb, gyors döntésekkel korrigálni: itt a megindított, megindult folyamatok több éves, esetenként évtizedes lefutásúak. Mi ért kell ezt most hangsúlyozni? Azért, mert úgy tűnik, a Kormány nem osztja ezt a véleményünket, nem látja önmaga kiemelt felelősségét a magyar oktatásügy fejlesztésében. Csak ezzel magyarázható, hogy három elvesztegetett év van mögöttünk, három év alatt n em került a Parlament elé egy legalább egyes részeiben koherens oktatáspolitikai koncepció, melyet nyilvánosságra hozhatott volna, melyről a pártok, társadalmi szervezetek véleményt formálhattak volna, mely körül konszenzus vagy legalább racionális vita al akulhatott volna ki, s amelynek tartalmát azután törvénybe foglalhattuk volna. A rendszerváltás óta eltelt majdnem három év során újra meg újra, először 1991re, aztán 1992re, majd '93 tavaszára ígérte a kormányzat, hogy egységes koncepció alapján együtt, egy csomagban terjeszti a Parlament elé a közoktatási és szakképzési, valamint felsőoktatásra és tudományra vonatkozó törvényjavaslatokat. Mára eldőlt: nemcsak koncepciót nem sikerült kialakítani, de a törvények együttes beterjesztésére és tárgyalásukra v onatkozó ígéreteket sem sikerül igazán tartani. Így a négy, egymás nélkül valóban nehezen tárgyalható törvény közül most kettőt kell megvitatnunk - hiszen mind a mai napig tervben szerepel a szakképzés is , ráadásul ez a kettő sem igazán illeszkedik egymá shoz.
