Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - FODOR GÁBOR, DR. a Fiatal Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2375 Hegyek vajúdtak és egér született, mondhatnánk. Három év látszólag lázas munkájának eredményét tartjuk most a kezünkben, hiszen ez idő alatt megszámlálhatatlan mennyiségű tervezetet készített a közoktatás törvényi szabályozásához a Művelődési és Közo ktatásügyi Minisztérium, amelyek azonban éppen a szükséges kiindulópont, átfogó elképzelés hiányában mindig ellentmondtak az előző változatnak, és ráadásul újra meg újra az érintettek szinte egységes ellenállását vívták ki. A Kormány a fiaskóból fakadó köv etkeztetéseket, sajnos, csak részlegesen vonta le. Miniszterét leváltotta, de nem hagyott időt az új miniszternek, hogy az elmaradt koncepciókészítés munkáját elvégeztethesse. Így állott elő a mai helyzet: előttünk van egy olyan törvényjavaslat, amelyik eg y rendkívül fontos társadalmi szféra szabályozására hivatott, s amelyikből legfeljebb egymásnak ellentmondó szándékokat olvashatunk ki, miközben hiányzik az összehangzó értelem. Ez a közoktatási törvény jelen javaslata. Tisztelt képviselőtársaim! Határozot t meggyőződésem, hogy elsősorban a ma problémáira kell választ adnia az oktatást érintő törvényeknek is, de csak úgy, hogy a rendszer megújulásának lehetőségét is nyitva hagyjuk. Nem mutatom be, nem is részletezem önöknek egy jól működő ország délibábját, elvárandó erkölcsi és kulturális magaslatait. Nem, mert mi most élünk, azaz nekünk itt és most kell napjaink gondjaira megoldást keresnünk, s törvényeinknek mindezeken túl olyanoknak kell lenniük, hogy az utánunk jövők kezébe hatékony eszközként adhassuk e zeket. Vegyük sorra tehát azokat az alapvető jelenségeket, amelyek megoldására vagy kezelésére legmagasabb szinten, törvényben kell kísérletet tennünk! Legfontosabb gondnak a tartalmi sokszínűség felszámolására a tantervpolitika révén tett kísérletet, az ö nkormányzati törvényből következő helyi társadalmi ellenőrzés visszavételét, a lelkiismereti és vallásszabadság biztosításának ellentmondásait, a szerkezetpolitikai elképzelésekből következő rendiesedést, a financiális következmények végiggondolásának hián yát tartom. A fentiekből következően hat pontban szeretném összefoglalni a benyújtott törvénytervezettel kapcsolatos kritikánk vázlatát. Először is: helytelenítjük a javaslatból kirajzolódó, a magánvállalkozásra is kiterjedő állami monopólium kialakítását. Az elképzelés szerint az alap- és kerettantervek, a tananyagok, a vizsgakövetelmények, a taneszközök meghatározásában semmilyen társadalmi, politikai, szakmai képviseletnek nem lenne autonómiája, sőt egyetértési joga sem. Másodszor: nem tartjuk helyesnek, hogy a kötelező, egységes iskoláztatás felső határát a jelenlegi 14 éves korról 10 éves korra hozzák előre. Mi fontos társadalmi értéknek tekintjük, hogy a különböző szociális és kulturális rétegek gyermekei a mainál nem kevesebb ideig egységes keretek kö zt egymás megismerését, az együttműködés elemeinek kialakítását, a toleranciát és a sokszínűséget szolgáló oktatásban részesüljenek. (12.50) Harmadszor: a tervezett iskolaszerkezeti átalakulás az előbb említett társadalompolitikai problémákon túl káoszt ok ozna, és valószínűsíthetően növelné a vidéki Magyarország hátrányos helyzetét. Negyedszer: súlyosan veszélyesnek tartjuk az önkormányzatok kiiktatását a közoktatáspolitika szférájából. Mi a demokrácia egyik biztosítékának tekintjük, hogy Magyarországon a közoktatás központilag szabályozott, de helyi szintű közügy. A javaslat ezzel ellentétesen az önkormányzat ellátási felelősségét intézményfenntartási kötelezettségre kívánja korlátozni. Ötödször: a benyújtott elképzelésben nem tisztázott tová bbra sem a világnézetileg semleges oktatás garantálása, hiszen a javaslat szerint az óvodai foglalkozás keretei között vallásos nevelés is folyhat, az önkormányzati iskolákban is az órák között szerepelhet a hitoktatás. Hatodszor: veszélyesnek találjuk a p énzügyi kérdések tisztázatlanságát.
