Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 18. kedd, a tavaszi ülésszak 32. napja - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Szűrös Mátyás): - JÁNOSI GYÖRGY, DR. a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka:
2371 Súlyosbítja a finanszírozási modellt tekintve a helyzetet, hogy a törvény rendkívül szűken határozza meg azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyek esetében biztosítja az ellátáshoz szükséges pedagógusok bérét. Ez újabb súlyos konfliktusokhoz vezethet. Egyrészt azért, mert a hiányos pénzügyi támogatás, ha ezt nem tudja sem az önkormányzat, sem a szülő kiegészíteni, a nem támogatott iskolai szolgáltatások leépülését fogja eredményezni. Ilyen veszéllyel kell szembenéznie a jelenleg nem ingyenes feladatnak tekintett tantárgyi szakkörök működtetése során, önképzőkörök működtetése során, a tehetséggondozást és a felzárkóztatást biztosító foglalkozások egy jelentős területén. Ugyanakkor, ha leépülnek ezek a kiegészítő szolgáltatások, ez a pedagógusok létszámának további csökkenését vonhatja maga után, azaz felerősítheti az elbocsátásokat és a pedagógusmunkanélküliséget erősítheti. Úgy látjuk, hogy ebben a finanszírozási modellben rejlik benn e a művelődési tárcának az a koncepciója, amit egy korábbi tervezetben úgy fogalmazott meg, hogy az új közoktatási rendszernek 20000rel kevesebb pedagógusra lesz szüksége a jelenlegi állapotokhoz képest. (12.30) Az alulfinanszírozottság következtében ugya nis vélhetőleg tovább fog tartani az a tendencia, hogy a béreken próbálják megtakarítani az oktatási intézmények a fenntartáshoz, működtetéshez szükséges minimális költségeket. Mindez akkor következik be, amikor alsó fokon a demográfiai apály jó lehetősége t kínálna arra, hogy a pedagógusok többségének megtartásával itthon is elterjedjenek az európai pedagógiai módszereknek megfelelő differenciált felzárkóztató, tehetséggondozó és vizsgára előkészítő foglalkoztatási formák. Épp ezért a törvénytervezet finans zírozási modellje is elfogadhatatlan számunkra. A modell átalakítása során a szocialista frakció alapvető követelménynek tartja: először: a költségvetés hozzájárulását az iskolák nem fenntartási jellegű működési kiadásaihoz; másodszor: a vizsgára felkészít ő foglalkozások teljes körének az ingyenesen ellátandó feladatok közé történő besorolását; végül harmadszor: ezen belül is kiemelten, a tehetséggondozó és felzárkóztató foglalkozások költségvetési támogatását. Így jutunk el az ötödik alappilléréhez a törvé nytervezetnek, a közoktatás megújításának, az esélyegyenlőtlenségek kérdésének kezeléséhez. A tervezet nem ad semmiféle választ azokra a problémákra, amelyekkel a közoktatásnak a növekvő társadalmi egyenlőtlenségek közepette még hosszú ideig szembe kell né znie. Milyen kérdések, illetve problémák ezek? Képes lesze kezelni a megújuló közoktatás azokat az egyre súlyosabb szociokulturális különbségeket, illetve egyenlőtlenségeket, amelyekkel a különböző vagyoni helyzetű rétegek gyermekei az iskola kapujában me gjelennek? Mérsékelhetőke azok a településszerkezetből fakadó egyenlőtlenségek, amelyek sok szempontból hátrányos helyzetet teremtenek a falvakban élő gyermekek számára a továbblépés, a továbbtanulás során? Mit tud kezdeni a közoktatás rendszere azokkal a fiatalokkal, akik a tankötelezettség végéig alapfokú iskolai végzettséget sem tudnak szerezni, képtelenek munkát találni, nem részesülnek semmilyen szociális ellátásban, és elvesznek a társadalom szeme elől. E problémák enyhítésére a törvényjavaslatban ni ncs semmiféle válasz. Az iskola nem tudja enyhíteni az eltérő vagyoni helyzetből fakadó egyenlőtlenségeket, mert a költségvetés a heti kötelező óraszám mindössze 20%áig támogatja a differenciált felzárkóztató és tehetséggondozó foglalkozásokat. Ha ezek kö ltségeit a szülőkre hárítják, mert az önkormányzat nem tudja megfinanszírozni, akkor épp azok szorulhatnak ki e foglalkozási formákból, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rá, és akkor az iskola az esélyegyenlőtlenségek mérséklése helyett maga fog hozzájár ulni a társadalom kasztosodásához.
