Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - IZSÓ MIHÁLY (FKgP)
233 Felszólaló: Izsó Mihály (FKgP) IZSÓ MIHÁLY (FKgP) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Elnézést kérek, hogy az utolsó pillanatban nyomtam meg a gombot, de már a feliratkozásról lekéstem . Az Alkotmánybíróság a szakszervezeti vagyon védelméről, a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működésiesélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény alkotmányos voltának indoklásaként nyomatékosan kiemelte, hogy a vagyonelosztás, illetve a vagyonutódlás végleges jogi rendezéséig - a kialakult függő jogi helyzetben - a vagyon megóvását célzó és a vagyonelszámolást elrendelő törvény az Alkotmánnyal összhangban áll, tekintettel arra, hogy a monopolhelyzetű szakszervezetek rendezetlen felbomlásá nak a ténye miatt a munkavállalói érdek védelmében indokolt törvényi szinten beavatkozni a folyamatba. Az SZVV a nem állami tulajdonú, elszámolás hatálya alá tartozó vagyon összességét a szakszervezetek közötti vagyonnak tekinti. Jogi értelemben tehát ez a vagyon a létező munkavállalói érdekképviseleti szervezetek osztatlan közös tulajdona. Az Alkotmány 70/A. §a deklarálja a jogegyenlőség elvét, az Alkotmány 13. §a pedig a tulajdonhoz való jog védelmének elvét. Mindezeket követően és ellentétesen a törvé nymódosító javaslat 3. §a a szakszervezeti vagyon végleges felosztása vonatkozásában különbséget tesz a volt SZOT tulajdonában lévő és az ágazati szakszervezetek tulajdonában lévő vagyon törvényes jogutódlását illetően. A volt SZOTvagyon jogutódjaiként a z érdekvédelmi konföderációkat jelöli meg, míg az ágazati szakszervezetek vagyonának jogutódjaiként az adott szakmában, ágazatban működő szakszervezeteket. Az alapvető probléma az elosztás módszerét illetően kettős: a törvénymódosító javaslat 3. §ának (2) bekezdése a volt SZOTvagyon végleges jogutódlását illetően egylépcsős megoldást tartalmaz, nevezetesen a hét konföderáció 1992. december 15ei megállapodását emeli törvényerőre. Az 1992. december 15ei megállapodás törvénysértő, tehát amennyiben ez a jav aslat törvényerőre emelkedik, maga a törvény alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát kellene kezdeményezni az Alkotmánybíróságnál, tekintettel arra, hogy olyan vagyon tulajdonjogának végleges rendezését legalizálja, amely egyrészt 8 konföderáció oszta tlan közös tulajdonát képezi, és amely megállapodás a Ptk. 144. §a értelmében, a Ptk. 200. § (2) bekezdésére tekintettel semmis. Messzemenően sérti az Alkotmány 70. §ában rögzített esélyegyenlőség elvét, tekintettel arra, hogy fiktív számítási rendszer a lapján osztják fel a vagyont. Ezen vagyon vonatkozásában a hét szakszervezeti konföderáció közötti megállapodást véglegesnek tekinti, kizárva ezzel egy esetleges reálisabb elosztás lehetőségét, konzerválja a jelenleg meglévő számottevő, kirívó esélyegyenlő tlenséget a működő konföderációk között, kizárja esélyét annak is, hogy a rendszerváltással le nem záródott és a jövőben létrejövő szabad szervezkedések közös tulajdonhoz fűződő és el nem évülő jogai fennmaradjanak. Az elmúlt rendszerbeli teljes szervezetl enséggel szemben a ma működő szakszervezetek együttesen csak mintegy 30%át fedik le a munkavállalóknak, amiből az is következik, hogy a munkavállalók 70%a nem lehet vagyonvesztő, különösen nem törvénysértés útján. A javaslat 3. §ának (3) bekezdése az ág azatszakmai szakszervezetek vagyonának megosztását illetően kétlépcsős módszert alkalmaz: az üzemi és közalkalmazotti tanácsválasztások eredményeihez igazítja előbb a használat, majd a második választást követően a tulajdonjog rendezését. Tekintettel arra , hogy ez a törvénymódosító javaslat a hét konföderáció és a Kormány megállapodása alapján jött létre, egyértelmű, hogy a jelenleg változatlan hatalmi pozícióban lévő, "nagynak" tekintett konföderációk akaratát tükrözi, amelyeknek alapvető célja az üzemi v álasztások előtt véglegesen, törvényi szinten rendezni a volt SZOTvagyon sorsát, amelynek egyenes következménye a hatályos XXVIII. törvény 10. §ának teljes módosítása, nevezetesen a volt
