Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Döntés bizottság önálló indítvány napirendre tűzéséről - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
2317 Nagyobb elkötelezettséggel, szeretettel kell viseltetnünk a fogyatékosságban szenvedők hátrányainak lehetséges kiegyenlítésében - ez is célja a törvényjavaslat erre vonatkozó r észletes szabályozásának. Miként a célok, amiket röviden vázoltam, az alapon fekvő elvek is fontosak. Ezek nemcsak meghatározó statikai hordozói a törvénynek, de nagy szerepük lesz a mindennapi gyakorlat alakításában is. (17.00) Hadd nevezzem meg a legfont osabbakat: a tanszabadságot és a tanítás szabadságát, a tízéves tankötelezettséget, az intézményi iskolaalapítás szabadságát, emellett a helyi önkormányzatok és az állam általánosiskolafenntartó kötelezettségét, a közoktatásnak a törvényjavaslatban meghat ározott ingyenességét, a világnézeti és a vallásszabadság tiszteletét, a türelmet, a másság természetes elismerését, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvi neveléséhez és oktatásához való jogát, mindenfajta diszkrimináció tilalmát, az önkormányzatiság ot, a gyermeki és szülői, az emberi jogok biztosítását az alkotmányos és nemzetközi alapokmányoknak megfelelően, a nevelési, oktatási intézmények és pedagógusok szakmai önállóságának, alkotó, nevelő, tanító szabadságának biztosítását, a tanítás tárgyszerűs égét és nézetbeli kérdésekben a többelvűség elvét az önkormányzati és állami iskolákban, az európai értékrendben kialakult alapvető erkölcsi tanok tanítását s az ezek szerinti nevelés, továbbá a vallásoktatás lehetővé tételét önkormányzati és állami intézm ényekben is, az egyenlő anyagi elbánás elvét a nem állami nevelési intézmények és iskolák javára is, olyan arányban, amilyen arányban ezek közcélú nevelési, oktatási feladatokat látnak el, állami, illetve önkormányzati feladatokat vállalnak el, a sokfélesé gben a természetszerűleg indokolt mértékű egység biztosítását, ennek ésszerű eszközei útján. Ezekben vázoltam a főbb elvi alappilléreit a törvényjavaslatnak. A törvényjavaslat főbb intézményeiről még szólnék: előbb az iskolarendszerről szólnék. Az iskolare ndszer sokszínű és nyitott, átjárható jellegét szeretném külön kiemelni. Ennek lényeges elemei, hogy az általános műveltséget megalapozó, kötelező általános iskola, mint intézmény tíz évfolyamossá válna. Ebből az 5., 7. és 9. évfolyamtól kezdődően át lehet lépni 8, 6, illetve 4 évfolyamos gimnáziumba vagy szakközépiskolába. A kötelező, az általános műveltséget megalapozó tízéves nevelés és oktatás tehát ebben a rugalmas, átjárható rendszerben is teljesíthető lesz a törvény értelmében. De teljesíthető termés zetesen a tíz évfolyamos általános iskola végigjárásával is, a szakközépiskola és a gimnázium imígyen tehát lehet 8, 6 és 4 évfolyamos. A gimnázium egy évvel meg is hosszabbítható. Az utolsó három évfolyamon idegennyelvű, humán, természettudományos vagy má s szakirányú osztályok szervezhetők. Ez az eötvösi terv és a külföldi líceumi gyakorlat mintájára jól szolgálhatja a gyakorlati életpályát, az arra való készülést, és a magasabb műveltségi igények, így a felsőoktatás növekvő igényességének is javára lehet. Míg a szakközépiskola az utolsó évfolyamot követően szakmai vizsgára készít fel, addig a munkába állást segítő elméleti és gyakorlati foglalkozás a gimnázium oktatási követelményei teljesítése mellett gimnáziumban is tartható. Sok jó szakiskolánk felkészü lt pedagógusaival arra is vállalkozhat a törvénytervezet intenciója szerint, hogy mintegy visszanyúl a tízéves általánosiskolaiképzés utolsó két évfolyamához, azt is végigviszi és így teljesíti ki szakiskolai programját. Azok is, akik végig bentmaradnak a tízéves általános iskolában, mindenképp a műveltség magasabb fokán lépnek ki az életbe, gyakorlati pályára avagy szakiskolába, gyakorlati pályájuk megkezdése előtt. Bizonnyal érzékelhető - tisztelt képviselők , hogy valóban nyitott, a társadalmi, gazdasá gi igényekhez, az egyéni adottságokhoz és tervekhez, a sokféle kihíváshoz rugalmasan idomuló iskolarendszer képe jelenik meg a törvénytervezetben. Teret enged a pályaválasztás egyénenként eltérő optimális idejének, nem kényszeríti ezt ki mindenkitől egyfor mán 14 éves korban.
