Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Döntés bizottság önálló indítvány napirendre tűzéséről - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
2316 Nemzetközi viszonylatban mérve is van ezért okunk önbecsülésre - ami nélkül nehéz előbbre jutni. Az előbb feltett kérdésre azt is el kell mondani, hogy a Kormány - erre kötelezi a nemzeti megú jhodási program - kidolgozza és fokozatosan megvalósítja azt a hosszú távú, 2000ig szóló oktatáspolitikai és tudománypolitikai komplex cselekvési tervet, amelyben ez a terület stratégiai ágazatnak minősül, amelynek része lesz az, hogy mind a pedagógustárs adalom, mind a tudomány művelői megkapják a társadalomtól azt az anyagi ellenértéket is, amit értékteremtő, áldozatos munkájukkal ők maguk nyújtanak a társadalomnak. Ezt az egyensúlyt helyre kell állítani. Bizonyos, hogy ezt a társadalom anyagiértékteremt ő képessége fokozatosan lehetővé is teszi. Kell, mert az intézmények és a fizetések sok helyütt azonnali segítségért kiáltanak. Természetesen a társadalomnak az egyensúly helyreállítására irányuló elkötelezettségét már közben is ki kell fejezni. A nehézség ek és intézményi alapellátási bajok mellett történtek is nem kis dolgok - nem akarok ezekben részletesen elmerülni, de utalok arra, hogy ebben az évben a felsőoktatás az alapellátáson túl 2 milliárd kiegészítő költségvetési támogatást kap, amiből 1 milliár d ez évi béremelésekre jut; hogy 1989től a négy egész valamennyi százalékos nagyságrendű GDPrészesedés 7%ra nőtt napjainkra az oktatásügy területén; hogy az ez évi 10 milliárdos közalkalmazotti béremelési keretnek jelentős mértékű kedvezményezettje a pe dagógustársadalom lesz és így tovább. De hogy a kevés és remélhetően növekvő anyagi forrásainkat jól használjuk, ahhoz most a távlatos szándékok megvalósításának koncentrált kifejezésére van szükség. Ennek különböző elemeiről a következő hetekben bőségesen lesz szó: ez jelenik meg az előttünk fekvő törvénycsomagban. A továbbiakban én ezek közül a közoktatási törvényről szólnék. Előbb arról, hogy főbb céljaiban mit akar ez a törvény elérni, másodikként főbb elveiről és végül, harmadikként egyes főbb intézmén yeiről - az alapon fekvő koncepció ezekben a problémakörökben jelenik ugyanis meg. A törvényjavaslatban kifejezett célok közül a fontosabbak: a nevelési, műveltségi színvonal általános emelése; oktatásinevelési rendszerünk olyan átalakítása é s fejlesztése, amely kifejezi új alkotmányos, kulturális és eszmei értékrendünket, nemzeti hagyományaink és európaiságunk lényegét, nemzetközi egyezményekben is vállalt kötelezettségeinket; az önkormányzatiság, a korszerű irányítás érvényesítése, hogy a sz ülők, tanulók, pedagógusok, a helyi önkormányzatok, az egyházi és magániskolafenntartó közösségek, a szakmai érdekképviseleti szervek, a központi és regionális irányító szervek lehetőleg jól harmonizáló cselekvési rendszere a szakmaiság és a demokrácia é rtékeit jól gyümölcsöztesse; a lehetőségek és jogi keretek megteremtése az új iskolafenntartók - egyházak, magánalapítványok, külföldiek - körének bővítéséhez; olyan sokszínű és nyitott iskolaszerkezet kialakítása, amely megfelelően szolgálja az e téren má r megjelent igényeket; ennek megfelelően olyan tanterv- és követelményrendszer kiépítése, amely a szakmai, iskolai, pedagógiai autonómia és szabadság mellett biztosítja az általánosan követelhetőt; a társadalmi, gazdasági, demográfiai és munkaerőfolyamato k megfelelő számbavétele; korszerű finanszírozási rendszer kiépítése. Kodály Zoltán óta különösen nem vitatható a zenei és művészeti képzés az iskolák pedagógiai tevékenységében, és ennek szükséges törvényi erősítése is időszerű. Az óvodai nevelésben eddig is jelentős értékek fenntartása, fejlesztése fontos célkitűzése a tervezetnek.
