Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Döntés bizottság önálló indítvány napirendre tűzéséről - A közoktatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - MÁDL FERENC, DR. művelődési és közoktatási miniszter:
2315 (16.50) Most, ezen a helyen más nemzetnek, mint valóban civilizált nemzetnek, nincs esélye." Illő alázattal mondom ki e szavak szerzőjének nevét: Eötvös József szólt így, amikor 1868. június 23án - ahogy ő fogalmazott - a Ház asz talára tette 148 szakaszos törvényét a népiskolai közoktatás tárgyában. Ezekben a szavakban, Eötvös szavaiban - és sok hasonlóban a magyar történelemnek egy ugyancsak új szakaszában: egy évvel vagyunk a kiegyezés után, és kezdetén a polgári Magyarország új ból nekifeszülő kibontakozásának - kifejezésre jut meggyőződése arról, hogy a nemzet jövője művelődési kérdés. Kifejezésre jut bennük, hogy a szabadság és egyenlőség teremtő kölcsönhatása a műveltség útján valósul meg. A műveltség ereje és a társadalom fig yelme nélkül a szabadság az egyenlőség esélyeit, az állam útján leegyszerűsítve erőltetett egyenlőség pedig a szabadság erőit fojtja el. Azt is megfogalmazzák szavai és törvényei, hogy a közoktatás nemcsak ismeretek átadása, hanem nevelés is; nevelés a jel lem kifejlesztésére, erkölcsi értékek megismerésére és gyakorlására. A nevelés nagy szerepe a legújabb kor magyar tanítóinál is egyértelmű: Karácsony Sándor életművére gondolok például vagy Márai Sándor röpiratára, amelynek címe: Röpirat a nemzetnevelés üg yében. SzentGyörgyi Albert az 1930ban Szegeden rendezett oktatói tanácskozáson tartott előadásában kizárólag a nevelésről szólt, hogy tudniillik nemcsak könyvek kilóit kell a gyerekek fejébe tömni, hanem - ami ma különösen fontos - jellemben is erősíteni kell a jövő generációját. Az is világos Eötvös szavaiból és életművéből, hogy jól látta a közoktatás, a felsőbb oktatás és a tudomány egységét. Nála ezek fejlesztése a nemzeti megújhodás ára. A felsőoktatás ilyen filozófiája aztán fiának - aki szintén okt atási miniszter lett , Eötvös Lorándnak oktatás- és egyetempolitikai tevékenységében teljesedik ki. Mindezt nemcsak valamiféle lateiner történelemszeretetből kellett elmondani: nagy nemzeti hagyományainkról van szó - a múlt tükrében a jelen feladatait, ki hívásait is látni kell. Mint akkor elődeink, ma mi állunk korszakos kihívások előtt az oktatásügy és a tudományügy dolgaiban. A belső forradalmi átalakulás, az európai értékrend szerinti megújulás igényeire kell válaszolnunk. Korszakos jelentőségű törvénye khez, törvénykezéshez érkeztünk. A következő hetekben egymás után kerül tárgyalásra a Házban a közoktatási törvényjavaslat, a szakoktatási törvényjavaslat, a felsőoktatásról szóló törvényjavaslat, a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvényjavaslat; nemr ég tárgyalta a Ház a törvényeket a tudományos kutatási alapról, a "felzárkózás Európa felsőoktatásához" elnevezésű alapról; a Kormány nemrég tárgyalta a technológiapolitikai irányelveket, jóváhagyta a tudománypolitikai irányelveket. A címek és tárgykörök i s jelzik, hogy szinte példa nélkül álló vállalkozásról van szó: a magyar oktatásügy, a tudományos kutatás szférájának átfogó újraszabályozásáról. Ebben persze a tartalom a lényeg: elért értékrendünk stabilizálása, a további reformok útjának megnyitása; az alkotómunka törvényes feltételeinek és nyugalmának biztosítása, a teremtő cselekvés bátorítása. Természetesen lehet azt kérdezni, hogy "Hát hol van az anyagipénzügyi erő az iskolaügyben, az oktatásban?" - hogy a tartalom tényleg kiteljesedjék, hiszen az a nyagi szűkösség a baj, mint ma hallottuk a bevezetőben. Válaszul mit lehet mondani? Azt, hogy épp erről van szó: az oktatás- és a tudományügyben az emberi, szellemi, szervezési erőfeszítéseket is növelni kell, hogy ez a gazdasági, az anyagi fejlődés egyik meghatározó kiváltójává váljék. Ehhez pedagógusaink, kutatóink odaadó és áldozatos munkájára van szükség. Odaadó és áldozatos munkájukért ezért is elismerés illeti őket. Szellemi felkészültségükkel komoly szintet képviselnek nemzetközi összehasonlításban i s, ezzel rendre túlnövik a dologi, anyagi feltételek korlátait.
