Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
2295 Napirend előtt ELNÖK (Szabad György) : Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtt megadom a szót - kérésére - Szabó Iván pénzü gyminiszter úrnak. Napirend előtti felszólaló: Dr. Szabó Iván pénzügyminiszter SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint arról a sajtóból, a televízióból és rádióból bizonyára értesültek, az elmúlt időben a nemzetközi pénzvilág különféle összejövetelein vettem részt, és tárgyalásokat folytattam többek között a Nemzetközi Valutaalappal, a Világbankkal, az EBRDvel és más szervekkel. A tárgyalások eredményeképpen kialakult helyzetről és az ennek alapján végzen dő parlamenti munkáról szeretném az Országgyűlést és a tisztelt polgárokat tájékoztatni, hogy összefüggéseiben lássák azt, mi a következő hetek eseményeinek az egyik vezérlő motívuma. Ha összefoglalva, egyetlen mondatban szeretnék tájékoztatást adni arról, hogy mi történt Londonban, Washingtonban, New Yorkban és Bonnban, akkor azt kell rá felelnem: bizony, ezeken a helyeken jó volt magyarnak lenni. Jó volt, mert olyan elismerésben volt részünk, hogy Magyarország az átalakulásban vezető szerepét nemcsak megs zerezte, hanem megőrizte. Ebben a tekintetben nyilatkoztak a világ vezető pénzemberei és a társadalmi élet vezetői - Londonban Attali, Freeman és Sarcinelli elnök és alelnök uraktól kezdve Camdesus úrig, és Russo úron át, valamint Tom Lantosnak, aki egy ig en jelentős üzleti összejövetelt vezetett le, New Yorkban a Zsidó Világkongresszus alelnökének, Singer úrnak a véleményén keresztül Waigel úrig , mind azt állították és bizonyították, hogy Magyarország a volt szocialista országok körében élen jár az átala kulás vonatkozásában. Ismeretes előttem, hogy különféle hangok különféle felhangokkal bizonygatni akarták az elmúlt időszakban, hogy Csehország meg Lengyelország megelőzött minket. (15.10) Szeretném a tisztelt Háznak elmondani: ha így lenne, semmi szégyell nivalót nem találnék abban, hogy ebben az együttesben akár a harmadik helyet foglaljuk el, mert világéletemben azt vallottam, hogy a legelsők között lenni harmadiknak még mindig jobb, mint az utolsók között elsőnek lenni. De egyszerűen nem erről van szó. E gyes elemeket, bizonyos mutatókat kiragadva lehet azt mondani, hogy Csehország vagy Lengyelország szebben áll. De az átalakulás egész folyamatát tekintve - és ez nemcsak az én véleményem, hanem ezek hangzottak el odaát - igen sok minden van ezekben az orsz ágokban, aminek ők még előtte vannak, mi pedig már hellyelközzel két éve átrágtuk magunkat. Csak röviden emlékeztetni szeretnék arra, hogy Csehország még csak nemrég fogadta el a csődtörvényt, és ami ott a legnagyobb vívmánynak számít, hogy a munkanélküli ség valahol 5% alatt volt napjainkig, ez nem arra utal, hogy ott nagy eredmények születtek, hanem mindössze annyit jelez, hogy ott még el se kezdődött az átalakulás úgy istenigazában. Ami pedig Lengyelországot illeti, hát Lengyelországról inkább nem szólok (Derültség.) mert fiatal koromban megtanultam a bökversikét, hogy polak, we,gier, dwa bratanki, és én nem szeretnék ennek ellenére tenni. Tény azonban, hogy akik úgy látják, hogy Magyarország valahol lemaradt, attól tartok, annak a kezdő sportriporternek a hibájába esnek, aki amikor a 2000 méteres síkfutás startpisztolya éppen eldördült, arról ad a rádióhallgatóknak színes riportban tájékoztatást, hogy a külső pályán futó behozhatatlan előnynyel fut a legbelsőhöz viszonyítva.
