Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 17. hétfő, a tavaszi ülésszak 31. napja - Napirend előtt - ELNÖK (Szabad György): - SZABÓ IVÁN, DR. pénzügyminiszter:
2296 Szó szerint megkérdezték tőlem : milyen érzés elsőnek lenni? Hozzátettem, hogy ez egyik oldalról kétségtelen tény, hogy nagy dicsőség, de azt hiszem, teher mindnyájunknak. Teher a kormányzatnak, teher az önkormányzatoknak, teher a Parlamentnek, teher a politikai pártoknak és érdekképvi seleti szervezeteknek, mert ha valaha, ma a kötelezettségünk az, hogy ezt a kivívott első helyünket megőrizzük, mint a francia mondás mondja: noblesse oblige. Ez volt az alapja a Nemzetközi Valutaalap megállapodásának most Magyarországgal, hiszen érzékelté k, hogy Magyarország nemcsak hogy teljesítette, hanem jelentősen túlteljesítette a megállapodásban foglaltak szinte valamennyi pontját: a devizatartalék többszöröse az ott előírtaknak, a folyó fizetési mérleg stabilan pozitív, és a külföldi befektetések za vartalanul áramlanak az országba. Ebbe az országba több, mint ebbe az egész régióba együttesen. A másik: egy ellentétele van ennek, hogy az államháztartás hiánya elérte a GDP 7%a körüli értéket. Szeretném itt az Országgyűléssel és Magyarország valamennyi polgárával tudatosítani azt, hogy nem az IMF ír elő számunkra bizonyos mozgásteret vagy szab korlátokat, mindössze a külső objektív ítéletet adja meg: olyan, mint amikor valaki a mérleget auditálja, nem ő csinálja a mérleget, csak megállapítja, hogy az val ódi vagy hamis, a cég hitelképese vagy sem. Hogy ez olyan esetekben is érdekes, amikor semmiféle tétje nincs közvetlenül a dolognak, hadd mondjam el azt a legszemélyesebb élményemet, hogy amikor múlt szerdán Bonnban jártam, némi késéssel jelent meg Waigel pénzügyminiszter úr, mert a Nemzetközi Valutaalap szakértői rátelepedtek a német kormányra, vizsgálva annak költségvetését, az elért és az elérésre váró deficiteket. És Waigel úron látszott a gyötrődés, noha sem hitelt, sem megállapodást, sem pecsétet nem kérnek tevékenységükre az IMFtől, de nagyon jól tudják, hogy ítéletük nem közömbös Németországra nézve, és Waigel pénzügyminiszter úr azt mondta nekem: életében ilyen kemény vizsgán még nem esett keresztül. Egyértelműen szeretném tájékoztatni az Országgy űlést, hogy teljes egyetértésben a Nemzetközi Valutaalappal ma a ma Magyarországának nem az egyensúly, nem az infláció az első számú prioritása, hanem a növekedés és annak kilátásai. Világossá vált számomra, hogy az IMFet elsősorban nem a deficit abszolút mértéke, hanem belső összetétele izgatja. Úgy ítélték meg, hogy az elmúlt időszakban a régióban az egyetlen ország Magyarország, ahol az inflációhoz némileg igazítva túlzottan nőttek a szociális, a jóléti, a társadalombiztosítási kiadások és az önkormányz ati támogatások. Itt jegyzem meg, hogy a társadalombiztosítás nem a költségvetésben jelenik meg közvetlenül, hanem az államháztartás egészében, és ebből a szempontból igen lényeges, hogy az e héten végbemenő társadalombiztosítási önkormányzati választások teremteneke egy új beszélő és tárgyaló partnert a kormányzatnak és az Országgyűlésnek, mert ez nagyon lényeges lenne a továbblépés szempontjából. Ugyanakkor úgy ítélték meg, hogy a szükségesnél kisebb a támogatottsága a beruházásoknak, és ezen belül is el sősorban az infrastrukturális beruházásoknak, a növekedés érdekében teendő támogatások alacsonyak, és közvetve - erről nemcsak az IMFnél esett szó, hanem az EBRDben a londoni konferencia majdnem teljes egészében erről szólt - nagyobb támogatást kell nyúj tani a kis- és középvállalkozásoknak. Tisztelt képviselőtársaim! Miért esik egybe ez a gondolkozásmód a miénkkel? Mert egyértelműen abból indul ki, hogy a költségvetési deficitnek a további növelése, ha nem tudunk megállni ezen az úton, veszélyezteti és ve szélyeztetheti az ország gazdasági növekedését, a termelés bővülését, és ezen keresztül az ország életszínvonalát. Honnan lehet finanszírozni ugyanis egy költségvetési deficitet? Alapvetően három fő forrásból. Az államadósság növelésével. Ez lehet külső és lehet belső államadósság. A külsőt, amelyik elsősorban a költségvetésbe táplált bevételeket, meg ki tudja még hova, a korábbi rendszer minden
