Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. február 9. kedd, a tavaszi ülésszak 4. napja - A társadalombiztosításról szóló 1975. II. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Szabad György): - HAVAS GÁBOR (SZDSZ)
226 vagy legalábbis a káros hatásait némileg csökkenteni tudják. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) Shaqir Vukaj, az Albán Parlament alelnöke és kíséretének köszöntése ELNÖK (Szabad György) : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt tárgyalásunka t folytatnánk, engedjék meg, hogy őszinte tisztelettel és megbecsüléssel köszöntsem Shaqir Vukaj urat, az Albán Parlament alelnökét és kíséretének tagjait. (Nagy taps. - A küldöttség felállva köszöni meg a tapsot.) Kívánom, hogy magyarországi tárgyalásaik eredményesek legyenek, és jól érezzék magukat hazánkban. Szólásra következik Havas Gábor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Felszólaló: Havas Gábor (SZDSZ) HAVAS GÁBOR (SZDSZ) Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttem szólók közül már többen utal tak rá, hogy milyen nehéz feladat egyfelől a nyugdíjbiztosításban feltétlenül szükséges, következetes reform hosszú távra szóló és a kiszámíthatóságot erősítő jogszabályi feltételeinek megteremtése, másfelől a rendszer korábbi és jelenlegi fogyatékosságaib ól eredő problémák kezelése. Éppen ezért, miközben következetesen meg kell tenni az átfogó reform szükséges lépéseit, vigyázni kell arra, hogy ötletszerű módosításokkal ne rángassuk ideoda a rendszert, mert ezzel újabb, később csak nehezen korrigálható pr oblémákat és feszültségeket okozunk. Erre a problémára, amelyre most utaltam, igen kíváló példa az a módosítási javaslat, amely a jelenlegi előterjesztésben szerepel, amelyre már többen utaltak s amely azt a korábban, az Országgyűlés által hozott jogszabál yt, miszerint a nyugdíjakat a nettó átlagkeresetek arányában kell növelni, ezt módosítja, kimondani szándékozva, hogy ettől 20%ban lefelé el lehet térni. (11.30) A nyugdíjak nettó átlagkereset arányában való emelése egy rendkívül értelmes jogszabály volt, hiszen egyfelől számot vetett az ország teherbíró képességével, és tulajdonképpen azt mondta ki, hogy a gazdasági teljesítőképességnek megfelelően kell emelni a nyugdíjakat, másfelől azért mégis, ha nem is az értékállóságot, de az értékállósághoz viszonyl ag közeli nyugdíjemelést tett volna tartósan lehetővé. Ez tipikusan egy olyan jogszabály, amelynek hosszú távra kell szólni, mert így biztosít kiegyensúlyozottságot a rendszernek. Ha ezt egy év múlva - pillanatnyi érdekek alapján - megváltoztatjuk, akkor e gyszerűen a saját törvényhozói munkánkat tesszük komolytalanná. Hogy a kapkodó, végig nem gondolt módosításoknak, vagy éppen a szükséges módosítások hiányának milyen következményei lehetnek, arra nagyon jó példa, hogy az 1990ben, '91ben és '92ben megáll apított nyugdíjak pillanatnyi átlagértéke mintegy ezer forinttal kevesebb, mint a '88ban és '89ben megállapított nyugdíjak pillanatnyi átlagértéke. Ennek sok oka van. Az egyik oka például az, hogy 1990 óta - noha igen jelentős infláció volt - a nyugdíjki számítás alapját képező degressziós táblán nem történt változtatás. A degressziós skála sok problémát vet fel, és egyáltalán a nyugdíj kiszámításánál alkalmazott degresszió, és lehet, hogy hosszú távon az lesz a megoldás, hogy egy jövedelmi plafont kell me gállapítani, ameddig a társadalombiztosítás befogadja a jövedelmeket; eddig a határig viszont befizetésarányosan, tehát a teljes kereset beszámításával kell majd a nyugdíjakat meghatározni. Pillanatnyilag azonban ez semmiképpen sem járható út. A degresszió révén mindenképpen érvényesíteni kell a szolidaritást, hiszen a degresszió a szolidaritási elv érvényesítésének egyik legfontosabb és leghatásosabb eszköze. Alkalmazni kell a degressziót például azért, mert a pillanatnyi nyugdíjszámítási rendszer azáltal, hogy még mindig csak az utolsó öt évet veszi a keresetek szempontjából figyelembe, óriási igazságtalanságokat teremt, hiszen vannak foglalkoztatási csoportok, amelyek éppen a nyugdíj előtti időszakban már lényegesen kevesebbet tudnak keresni, mint korábba n, más csoportok viszont
