Országgyűlési napló - 1993. évi tavaszi ülésszak
1993. május 11. kedd, a tavaszi ülésszak 30. napja - A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DÁVID IBOLYA, DR. az MDF vezérszónoka:
2211 Felszólaló: Dr. Dávid Ibolya az MDFképviselőcsoport nevében DÁVID IBOLYA, DR. az MDF vezérszónoka: Tisztelt Elnök Ú r! Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Parlamentünk 1991ben megalkotta a Polgári Törvénykönyv első, átfogó módosítását. A módosítás a tulajdonformák egyenrangúságának alkotmányos elvéből kiindulva, megszüntette a tulajdonformák korábban kialakított hie rarchikus, egyes formákat előnyben részesítő rendszerét. A tulajdonjog intézményét a törvény egységesen kezeli, és eltörölte mindazokat az előjogokat és kedvezményeket, melyeket korábban a társadalmi tulajdon, ezen belül az állami és szövetkezeti tulajdon élvezett a magántulajdonnal szemben. A tárgyalás alatt álló törvényjavaslat lényege a közfeladatokat ellátó szervezetek; közhasznú társaság, a köztestület és a közalapítvány polgári jogi jogalanyiságának megalapozása, ezen belül az alapítványra vonatkozó s zabályozással szemben támasztott gyakorlati igények kielégítése és a gazdálkodószervezeteket érintő szerződési szabályok korszerűsítése. E törvényjavaslat megvitatásával az Országgyűlés igazán nagy jelentőségű és igazán fontos kérdéssel foglalkozik, hiszen a magánjogi kódex minden ország jogrendszerében kiemelkedő szerepet tölt be. A törvényjavaslat címe nem is fejezi ki teljes mértékben a tervezett módosítás nagy jelentőségét, minősítésére inkább a "novella" kifejezést lenne célszerű használni. A javaslatn ak két fő szabályozási tárgya van. Ennek szemlélete bizonyos mértékig különböző. Míg az úgynevezett nonprofit szervezetek jogi személyiségének szabályozásával a törvényjavaslat úttörő vállalkozásba kezd, merész kísérletet tesz a hazai társadalmi folyamatok nak megfelelő, azokat kiszolgáló szervezeti keretek megteremtésére, addig a szerződési jogot érintő módosítások igazodnak az üzleti életnek a kiszámíthatóság iránti igényéhez, így kevésbé radikálisak és a fontolva haladás elvét követik. A miniszter úr expo zéjában részletesen és pontosan elemezte a közfeladatokat ellátó szervezeteket, ezért külön azokra nem térek ki, csupán néhány kérdést érintenék, főleg olyan kérdéseket, amelyekben helye lehet javító szándékú megjegyzéseknek. Tisztelt Országgyűlés! Az első probléma valójában nem azzal kapcsolatos, ami a javaslatban szerepel, hanem azzal, ami hiányzik belőle vagy mellőle. A nonprofit, nem nyereségérdekű szervezetek polgári jogi szabályait a javaslat világosan, helyenként rendkívül találóan állapítja meg. E m agánjogi alkotás azonban mégis csak torzó marad a vonatkozó adójogi és más pénzügyi jogi szabályozásra tett javaslat hiányában, ahogy ezt Tardos Márton úr említette. Érthető és méltányolható az a kívánalom, hogy a nonprofit szervezetek gazdálkodásáról és a dózásáról szóló törvények megalkotására az 1994. évi költségvetés elfogadásával, a jövő évi adópolitikai elképzelések körvonalazásával párhuzamosan kerüljön sor. Ezt jól szolgálja a törvény vonatkozó részeinek hatálybalépésére megállapított időpont: 1994. január 1je. A miniszter úr az expozéban említette a pénzügyi és az adóügyi alapvető követelményeket, ezeket mindannyian üdvözöljük, de úgy gondolom, hogy mindanynyian szívesen hallanánk néhány mondatot a pénzügyminiszter úrtól is arra vonatkozóan, hogy a pénz- ügyi kormányzat milyen elvek alapján kívánja elhelyezni a Ptk.ban most szabályozásra kerülő szervezeteket az adó- és pénzügyi jog rendszerében. Tisztelt Országgyűlés! Mondhatjuk, hogy a köztestület szabályai kissé kilógnak a Ptk.ból, hiszen a közte stületek tipikusan közjogi jogi személyek, amelyek létrejöttének szabályozása a magánjogi kódex keretein kívülre esik. Mégis rendkívül fontosnak tartom a köztestületekre javasolt szabályokat, mert azok világos fogalmi keretet adnak az egyes köztestületekre , azaz különböző kamarákra, akadémiára, a hegyközségekre vonatkozó külön, a Ptk.hoz képest speciális törvények megalkotása számára. Úgy vélem, a köztestületeknek a magánjogi kódexben való szabályozása kifejezi azt is, hogy e jogi személyek nem válhatnak a z államigazgatás részeivé, hanem éppen ellenkezőleg, a társadalmi autonómia megvalósítására szolgáló szervezetekként kell megalakulniuk. Ezzel kapcsolatban
